Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Rehák Géza: Magyarország idegenforgalmi politikája 1956-1965. (Különös tekintettel a szállodafejlesztésekre) I/201
Az önálló népgazdasági ág A turizmus szerepének felértékelődése ellenére 1963-ban sem tisztázódott a szektor fejlesztésének több alapvető kérdése — így a szállodai beruházások mikéntje — mint láthattuk. 1964 tavaszán, tehát immáron majd egy évvel a Politikai Bizottság és az Allamgazdasági Bizottság ismertetett határozatainak meghozatalát követően a pártközpontban ismét megállapították, hogy az azok végrehajtását elvileg szolgáló intézkedések nem elégségesek. A tőkés forgalmat előtérbe helyező határozatok ellenére az IBUSZ 1963 decemberéig kétmillió dollárra tehető nyugati igényt volt kénytelen elutasítani az 1964-es évre helyhiány miatt. A devizabevételek megtöbbszörözésének legfőbb gátját továbbra is a szállodai kapacitás elégtelensége jelentette. A Belkereskedelmi Minisztérium érvényben lévő fejlesztési ütemtervében azonban még 1964 márciusában sem tükröződött a célkitűzések megváltozása. A minisztérium tervei szerint a Budapesten és a Balaton parton meglévő 7200 tőkés forgalomra alkalmas szállodai férőhelyszám 1970-ig mindössze 4292-el emelkedett volna.8 9 Miközben már az előző év nyarán megfogalmazódott, hogy csak a várható tőkés igények kielégítésére 1970-ig 5000-el nagyobb állandó és 11 000-el nagyobb idényjellegű kapacitás szükséges. Ennek szellemében a pártközpontban kívánatosnak ítélték, hogy az Országos Idegenforgalmi Tanács által megfogalmazott javaslatnak megfelelően, 1970-ig a fenti számokon túl legalább további 7760 férőhely jöjjön létre, a szükséges járulékos létesítményekkel. A beruházási programot 1,4 milliárd forintból vélték megvalósíthatónak. Rögvest indítványozták, hogy az Országos Tervhivatal a harmadik ötéves tervre irányozza elő a szükséges összeget.9 0 Az érintettek tehát az egyik legfontosabb feladatnak tekintették a pénzügyi források biztosítását, nehogy a szektor fejlesztése ismét a ciklikusan visszatérő tervezési anomáliáknak essen áldozatául. A közlekedési és postaügyi miniszter például annak párthatározatba foglalását is szükségesnek tartotta, hogy a turizmust új, önálló gazdasági ágazatnak kell tekinteni, s ennek megfelelően kell a népgazdasági tervezésben figyelembe venni.91 Az 1,4 milliárd forintos összegből a budapesti szállodafejlesztésekre 540 milliót, a Balaton komplex fejlesztésére 643 milliót, a Dunakanyarra 117 milliót, a camping hálózatra 100 milliót szántak.9 2 Egy pár héttel későbbi előterjeszan, pontosan 584 688-an keresték fel hazánkat. A szállodák vendégforgalma így jelentősen emelkedett, legnagyobb intenzitással a Balatonnál. A motelek vendégforgalma 1959-es megnyitásuk óta százhetven százalékkal nőtt, ezen belül a külföldiek részaránya 1963-ban már 77,7 százalékot tett ki. MOL-M-KS 288. f. 25/1963/14. ő. e. Ipari és Közlekedési Osztály. Belkereskedelmi Minisztérium: Előteijesztés a Belkereskedelmi Minisztérium Kollégiumához. Az 1963. évi nyári szezon idegenforgalmi tapasztalatai. 1963. november 8. 89 MOL-M-KS 288. f. 15/1964/78. ő. e. Építési és Közlekedési Osztály: Előteijesztés az idegenforgalom fejlesztéséről. 1964. március 24. 90 Uo. 91 Továbbá javasolták, hogy a turizmus fejlesztését szolgáló építkezésekre különítsék el a harmadik ötéves terv beruházásainak legalább fél százalékát. MOL-M-KS 288. f. 23/1964/10. ő. e. Államgazdasági Osztály. Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium: Előterjesztés a Gazdasági Bizottsághoz az idegenforgalom fejlesztése és szervezetének kialakítása tárgyában. 1964. április 14. 92 Ismét felhívták a figyelmet, hogy előzetes tárgyalások alapján a szállodafejlesztésre előnyös hosszúlejáratú nyugati kölcsön felvétele is lehetséges, ha a döntéshozók ehhez hozzájárulnak. Javas-
