Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
Az atomkísérletek betiltását nemcsak hasznos első lépésnek tekintjük az atomfegyverek betiltása felé vezető úton, hanem rendkívül fontos tényezőnek, amely a nemzetközi feszültségek csökkenéséhez vezet, amit az emberek megkönnyebbüléssel üdvözölnek majd. A lengyel delegáció természetesen a politikai bizottságban még részletesebb megjegyzéseket terjeszt majd elő a leszerelés problémájához. Ha már a leszerelés témájánál tartok, szeretném annak jelentőségét aláhúzni Lengyelország létfontosságú érdekei szempontjából. Ugyanis ami bennünket illet, a felfegyverkezés mindenekelőtt az európai helyzettel kapcsolatos, a Németországgal szomszédos területek helyzetével. A Német Szövetségi Köztársaság felfegyverzése, területén fegyverek és csapatok összevonása olyan politikát jelent, amely Európában és az egész világon a béke ügyét nagyon veszélyezteti, annyival is inkább, mert olyan államról van szó, ahol a militarista és revansista tendenciák és érzelmek egyáltalán nem tűntek el és nem csekély befolyással rendelkeznek. Németországnak nem szabad Európa közepén nukleáris lőporos hordóvá változnia. Megértjük a német nép nemzeti egységre irányuló jogos törekvését és Európa érdekében kedvezően fogadjuk. Ha a Német Demokratikus Köztársasághoz fűződő kapcsolataink példáját tekintjük, láthatjuk, hogy a lengyel nép jó és baráti viszonyban élhet a német néppel. Azt is tudjuk, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a közvélemény jelentős része a Lengyelországgal való jó viszony mellett van. Németország békeszerető és demokratikus állammá való egyesülésének folyamata azonban csak akkor fejlődhet kedvezően, ha ehhez megfelelő atmoszférát teremt a nemzetközi feszültség csökkenése, a leszerelés, Németország szomszédaiban a biztonság érzésének növekedése, amit csak a két német állam kölcsönös megértése és egymáshoz való közeledése idézhet elő. Ez a folyamat nem valósítható meg nemzetközi feszültség, revansista követelések, újrafelfegyverkezés közepette és minden bizonnyal nem a közzétett nyilatkozatokba foglalt irányelvek mentén, amelyek a valóságban a Német Demokratikus Köztársaságnak a Német Szövetségi Köztársaság és a NATO által való elnyelését hirdetik meg. A fennálló feszült atmoszférát még élesztik a nyugati határainkra vonatkozó revizionista követelések. Ebben az összefüggésben hangsúlyoznunk kell, hogy ez a határ végleges, sérthetetlen és nem lehet semmiféle egyezkedés tárgya. Hisszük, hogy minden reálisan gondolkodó államférfi ennek tökéletesen tudatában van. A Lengyelországgal baráti kapcsolatokra törekvő országok diplomatái nagyon okosan teszik, ha ebből levonják a megfelelő következtetéseket. Ellene vagyunk annak, hogy Európát egymással szemben álló blokkokra és katonai szövetségekre osszák fel. Jól ismert véleményünk az Észak-atlanti Paktumtól. A NATO-t minden lengyel ember a szervezet Németországgal kapcsolatos politikája alapján ítéli meg. Éppen azon veszélyek láttán, amelyeket Nyugat-Németországnak a NATO keretében történő felfegyverzése jelent országunk és Európa más országai számára, kötötték meg Lengyelország és szövetségesei a Varsói Paktumot, hogy az garantálja biztonságukat mindaddig, míg kiépül a kollektív biztonságnak olyan hatásos rendszere, amely Európa je-
