Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161

gai97 és brüsszeli útján; aminek kapcsán ráadásul a belga külügyminiszter kife­jezett csalódásának adott hangot, amikor az osztrák nagykövetnek beszámolt a tárgyalásokról, mert úgy vélte, hogy korábbi rugalmas álláspontjához képest Rapacki még a szovjetekhez képest is kemény álláspontot képviselt a beszélge­téseken, különösen a német kérdésben.98 A lengyel álláspont keményedésében Moszkva egyre szorosabb ellenőrzé­sén túl Gomulka sztálinista ellenzékének aktivizálódása is szerepet játszhatott; az úgynevezett "partizán csoport" egyre erősebb támadásokat intézett az 1956 októbere óta gyakorlatilag változatlan lengyel vezetés ellen. Az 1967-es arab-iz­raeli háború után érezhetően megerősödő támadások az 1968 márciusában ki­tört — alighanem mesterségesen szervezett — zavargások után komoly politi­kai tisztogatásokat eredményeztek, egész Lengyelországban erőteljes anticio­nista kampány kezdődött, melynek egyik célpontja zsidó felesége miatt kimon­datlanul is Gomulka volt. Bár nemzetközi tekintélye miatt még a helyén hagy­ták,9 9 a személycserék elsősorban a hozzá közel álló pártvezetőket érintették, de tisztogatások történtek a kormányszerveknél és a közigazgatásban is. A kül­ügyminisztériumból 200 embert bocsátottak el, köztük 20 felsővezetőt, például a zsidó származású Naszkowski miniszter-helyettest, Wierna főigazgatót, aki a keleti blokk országaival foglalkozó főosztály vezetője volt, a szintén zsidó szár­mazású Bireckit, aki a kulturális kapcsolatokért felelős főosztályt vezette, és természetesen Meller-Conrad főigazgatót, aki az ázsiai kommunista országok­kal foglalkozó főosztály vezetője volt, és éveken át próbálta közelíteni Moszkva és Peking álláspontját.10 0 A személycseréket Rapacki külügyminiszter sem tud­ta megakadályozni.10 1 A nyilvánvaló politikai vereség komolyan megviselte Ra­packit, aki ezt követően — egyébként valós — szívpanaszokra hivatkozva hóna­pokig nem lépett be a külügyminisztériumba.10 2 Ilyen légkörben nem kell azon csodálkozni, hogy Gomulka minden ellenke­zés nélkül jóváhagyta Lengyelország részvételét a Varsóval egyébként igen jó vi­szonyt ápoló Csehszlovákia megszállására, ami azonban csak bátorította a parti­zán csoport tevékenységét, ráadásul 1968 őszétől Moszkva is nyíltan mögéjük állt. Az év végén további személycserékre került sor, melynek során Rapacki is elvesztette pozícióját a LEMP Központi Bizottságában és ezzel a külügyminisz­teri tisztségét, ami egyben a Rapacki-terv halálát is jelentette. Rapacki még két kifejtette, hogy a német kérdés rendezésének előfeltétele, hogy Bonn ismerje el az Odera-Neisse ha­tárt, mondjon le az atomfegyverekről és ismerje el az NDK-t. 97 AdR 01 Pol-II. Polen/1191. 1967/34752. Proksch varsói osztrák nagykövet 1967. november 24-én kelt minősítés nélküli jelentésében adott tájékoztatást Rapacki dániai tárgyalásairól. 98 AdR 01 Pol-II Polen/1191. 1967/33918. Cornaro brüsszeli osztrák nagykövet 1967. november 8-án kelt minősítés nélküli jelentésben számolt be Rapacki tárgyalásairól Belgiumban. 99 Gomulka helyét 1970 decemberében vette át Edward Gierek. 100 AdR 01 Pol-II Polen/1392. 1968/126763. Proksch varsói osztrák nagykövet 1968. szeptem­ber 21-én kelt minősítés nélküli jelentése részletesen beszámol a politikai tisztogatásokról. 101 AdR 01 Pol-II Polen/1392. 1968/116351. Proksch varsói osztrák nagykövet 1968. április 9-én kelt minősítés nélküli jelentésében számolt be a lengyel belpolitikai változásokról. 102 AdR 01 Pol-II Polen/1392. 1968/120182. Stolberg varsói osztrák ügyvivő 1968. június 12-én kelt minősítés nélküli jelentésében foglalkozott a kérdéssel. Rapacki már 1958-ban és 1963-ban is átesett egy-egy szívinfarktuson, melyet ekkor követett egy komolyabb harmadik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom