Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161

A negyedik verzió Ismét aktualitást kapott azonban Varsóban a Rapacki-terv, amikor felmerült a NATO multilaterális atomütőerejének felállítása. Az amerikai javaslat lényege az volt, hogy a NATO egy, a saját parancsnoksága alatt álló önálló atomütőerővel rendelkezzék, melyet a tagállamok közös befizetéséből tartanának fenn.8 0 A terve­zet Washingtonból nézve nyilván tehermentesítette volna az USA költségvetését, és megoldotta volna a francia és a német atomfegyverkezés kérdését, amennyi­ben a franciák és a németek továbbra is csak a NATO keretein belül jutottak vol­na hozzá az atomfegyverhez, ráadásul hozzájárultak volna azok költségeihez. A multilaterális atomütőerő kérdése ráadásul segíthetett meggyőzni Franciaorszá­got arról, hogy az önálló francia atomütőerő felállítása felesleges.8 1 Az amerikai elképzelés, melyet Bonn az amerikaiak jó szövetségeseként azonnal támogatott, kiváltotta Varsó és Moszkva ellenkezését, így ismét diplomáciai akciók kezdődtek a multilaterális atomütőerő felállításának megakadályozása céljából. Ilyen szov­jet sugallatra született elképzelés volt a finn Kekkonen-terv egész Skandinávia atomfegyver-mentesítéséről,8 2 és a Rapacki-terv felmelegítéseként Gomulka ne­ve alatt egy hasonló, de az újszerűség igényével könnyebben eladható javaslat meghirdetése 1963. december 28-án,8 3 melynek szövegét mellékletben közöltem. A lengyel és a szovjet diplomácia nagyszerűen ráérzett ugyanis, hogy a multilaterá­lis atomütőerő kérdése komoly vitákat váltott ki a NATO tagállamai között. Az ere-80 MOL XIX-J-l-j-USA-lOOt-OO 1017/1963 Radványi János ügyvivő 1963. január 16-án kelt szi­gorúan titkos minősítésű jelentésében részletesen elemzi a Bahama szigetén megkötött amerikai-brit ún. nassaui szerződést, melynek alapján London Polaris rakétákat és egyéb atomfegyverekhez hasz­nálható technikát vásárolt az Amerikai Egyesült Államoktól, melyeket azonban a NATO parancs­noksága alá helyezték. Ezzel lényegében megkezdődött a NATO közös atomütőerejének felállítása, mely a továbbiakban a források többségében a „multilaterális atomütőerő" néven szerepel. A tervvel Washington részben Franciaországot próbálta lebeszélni az önálló atomfegyver létrehozásának prog­ramjáról, részben pedig az NSZK részére akart úgy atomfegyvereket adni, hogy azok valójában to­vábbra is a NATO — vagyis az amerikaiak — parancsnoksága alatt maradjanak. A projekt a későbbi­ekben is a NATO-n belüli viták forrása volt. A Szovjetunió mindenképpen szerette volna megakadá­lyozni a tervet, mert az több forrást biztosíthatott volna a NATO atomprogramok számára, ezért Moszkva nemzetközi tárgyalásokon már ekkor felvette egy a későbbi atomsorompó-szerződéshez ha­sonló egyezmény megkötését, amint erről a MOL XIX-J-l-j-USA-97t-007168/1963 számú, Budapest­re 1963. november l-jén beérkezett szigorúan titkos minősítésű jelentésében Radványi János wa­shingtoni magyar ügyvivő beszámolt. 81 Az 1963-ban az USA, a Szovjetunió és az Egyesült Királyság által aláírt atomcsend egyez­mény — melyet Franciaország és Kína szándékosan nem írt alá — az atomrobbantások korlátozásá­val éppen a születő francia atomprogramot volt hivatott megnehezíteni. 82 Az 1963-ban — részben szovjet sugallatra — megfogalmazott finn elképzelés elsősorban a NATO-tag Norvégia döntését szerette volna befolyásolni, hogy az ne támogassa a multilaterális atomütőerő ügyét. 83 MOL XIX-J-l-j-Lengyelország-98t-00817/l/1965 Martin Ferenc varsói magyar nagykövet 1964. január 22-én kelt szigorúan titkos minősítésű jelentésében számolt be Gomulka plocki beszédének körülményeiről. Kifejtette, hogy az a Rapacki-terv egyszerűsített felvetése, csak annak első részével — az atomfegyverkezés befagyasztásának kérdésével — foglalkozott. A forrásból kiderül, hogy Go­mulka beszéde nem jelenti a Rapacki-terv feladását, hanem éppen annak egy új változatban történő újbóli nyilvánosságra hozatalát készíti elő. A Gomulka-terv újszerűségét az adta, hogy — ellentétben a szovjet javaslatokkal — nem támadta a multilaterális atomütőerő ügyét. A jelentés kitér arra is, hogy Varsót támogatásáról biztosította a brit Munkáspárt részéről Wilson, az olasz szocialisták ré­széről pedig Nenni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom