Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
elutasította, Adenauer ugyanis attól félt, hogy az atomfegyvermentes zóna létrejötte után az amerikaiak nem csak a már odatelepített atomfegyvereket vonnák ki a nyugatnémet területekről, hanem a hidegháborús feszültség enyhülésével legmodernebb fegyvereiktől megfosztott csapataikat is kivonnák Európából, ami a német újrafegyverkezés ellenére védtelenné tenné az NSZK-t Moszkvával szemben.60 Adenauer szemében tehát az egész lengyel elképzelés célja a német újrafegyverkezés megakadályozása és az amerikai csapatok Európából történő kivonásának kikényszerítése volt,61 és így csak formáját tekintve különbözött a korábbi évek szovjet javaslataitól.6 2 Nem véletlen tehát, hogy az NSZK parlamentje az elutasítással párhuzamosan már március 25-én határozatot fogadott el, mely lehetővé tette a Bundeswehr atomfegyverekkel való ellátását, amit Varsó éppenhogy meg akart akadályozni - igaz, ilyen körülmények között a határozat keresztülvitele a társadalmi ellenállás miatt jóval nehezebb volt Adenauer számára. A tiltakozást csökkentendő, a Rapacki-tervről szóló közbeszéd mielőbbi lezárása érdekében Bonn saját javaslattal állt elő, melyet Franz Joseph Strauss védelmi miniszter fogalmazott meg, és a diplomáciai források már Strauss-tervként emlegették. Ennek lényege az volt, hogy az NSZK akkor fogadná el az atomfegyvermentes zóna felállítását, ha abban a Varsói Szerződés összes tagállama — kivéve a Szovjetuniót — részt venne, és az ezek területén állomásozó szovjet csapatok létszáma és ereje az NSZK területén állomásozó külföldi csapatok létszámával és erejével egyezne meg. Ez a német felvetés nyilván elfogadhatatlan volt Moszkva számára, hiszen ez a NATO számára jelentett volna katonai előnyt. Érdemes ugyanakkor felfigyelni arra is, hogy a nyugati sajtó és általában az európai baloldali pártok — így például a német SPD, a brit Munkáspárt vagy az olasz szocialisták és kommunisták63 — támogatták a Rapacki-tervet, miként korábban a leszerelést és a békés egymás mellett élés szovjet elképzelését is. Moszkvából és Varsóból nézve is úgy tűnt, hogy a leszerelés kérdése nyugaton a 60 Adenauer még csak az enyhülést sem szerette volna, hiszen a párizsi szerződések aláírása óta az NSZK presztízse és befolyása folyamatosan nőtt a nyugati világban, aminek véget vetett volna az enyhülés. Azt is a szuperhatalmak szembenállása tette lehetővé, hogy az NSZK alig 12 évvel a második világháború után az atomfegyverek elérhető közelségébe került, még ha csak a NATO parancsnokságán keresztül is. 61 Niederberger, Judith: „Making the Difference Between Mutual Destruction and Survival". Amerikanische Rüstungskontrollpolitik unter Dwight D. Eisenhower, 1953-1960. Zürcher Beiträge. In: Zürcher Beiträge zur Sicherheitspolitik und Konfliktforschung Nr. 62. Szerk: Kurt R. Spillmann and Andreas Wenger. Forschungsstelle für Sicherheitspolitik und Konfliktanalyse der ETH Zürich. 2001. 393. 62 AdR 01 POL-II Polen/513. 1958/546513. Rotter bonni osztrák nagykövet 1958. március 3-án kelt szigorúan bizalmas minősítésű jelentésében számolt be Bonn válaszáról, melyet — mivel az NSZK és Lengyelország között diplomáciai kapcsolatok nem álltak fent — Svédország közvetítésével juttattak el Varsóba. Lengyelország egyébként a februári lengyel memorandum szövegét szintén Stockholmon keresztül juttatta el Bonba. A német válasz, melynek szövegét nem hozták nyilvánosságra, nem reagált a lengyel bilaterális tárgyalási javaslatra, ugyanakkor elismerte, hogy a Rapacki-terv megoldást kínál a regionális problémák egy részére. Bonn ezen válaszában kijelentette, hogy atomfegyvermentes övezet tervének elfogadását a német kérdés megoldásától teszi függővé, és megkérte a lengyel kormányt, hogy járjon közben Moszkvában a német újraegyesítés ügyében. 63 MOL XIX-J-l-j-Lengyelország-98t-002288/1958
