Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maruzsa Zoltán: A Rapacki-terv osztrák és magyar diplomáciai források alapján I/161
pókban Rapacki olyan publicitást kapott, amire alighanem maga sem számított: tervével foglalkozott a Le Monde, a Die Welt, a The Times, a Der Spiegel.45 Varsóban folyamatosan csörögtek a telefonok, melyek interjút vagy állásfoglalást kértek a lengyel külügyminisztertől. A politikusok és diplomaták véleménye visszafogottabb és kritikusabb volt, különösen a kidolgozatlanságot és a kölcsönös ellenőrzés kérdésének megoldatlanságát vetették a kezdeményező, vagy éppen Moszkva szemére. Paul-Henri Spaak, a NATO főtitkára Közép-Európa regionális atomfegyverkezési szabadságának ötletével polemizált, és kijelentette, hogy az atomfegyvermentes övezet ötlete katonai értelemben haszontalan, mert a kor technikai színvonalán már jóval nagyobb hatótávolságú rakéták is léteznek.46 Az Egyesült Államok elnöke 1958. január 12-én Bulganyinnak írt válaszában azért utasította el az atomfegyvermentes övezet létrehozását, mert azt nem találta hatékonynak a nemzetközi feszültség csökkentése érdekében, ugyanakkor jelezte, hogy kormánya szövetségeseivel alaposabban meg fogja majd vizsgálni a kérdést.4 7 Adenauer kancellár január 20-án Bulganyinnak írt válaszában leszögezte, hogy az NSZK szempontjából lényegtelen, hogy ma vagy holnap hol tárolnak atomfegyvereket, az atomfegyvermentes övezetet pedig katonailag értelmetlennek nyilvánította. A legfontosabb kérdés véleménye szerint az atomfegyerek gyártásának teljes tilalma lenne.48 A francia külügyminiszter, Christian Pineau pedig február 13-i Gromikonak írt válaszában a Szovjetunió által is javasolt csúcstalálkozó összehívását szorgalmazta a német újraegyesítéssel kapcsolatban, melynek egyik napirendi pontja lehetett volna a Rapacki-terv. Ha tehát összegezni szeretnénk a NATO vezető államainak reakcióját, akkor megállapíthatjuk, hogy a Rapacki-terv első változatát vagy határozottan elutasították, vagy olyan feltételekhez kötötték, melyek a hidegháborús helyzetben nem teljesülhettek, vagy éppen maguk is a hidegháborús helyzet okozói voltak, mint például a német kérdés.49 Természetesen voltak olyan országok is, melyek a Rapacki-terv alapos megtárgyalását szorgalmazták, mint például Svédország, Norvégia és Dánia; belső viták után, de a terv mellé állt a brit Munkáspárt is, valamint több európai baloldali párt is. Mivel a lengyel külügyminisztérium és maga Rapacki is egyértelmű sikerként könyvelte el, hogy javaslata ilyen széles körű reakciót váltott ki, elhatároz-45 MOL XIX-J-l-j-Lengyelország-5d-00780/1958 Lengyelország Katona János nagykövet szigorúan titkos minősítésű jelentése Varsóból. 46 Laboor, E.: Der Rapacki-Plan i. m. 23. 47 Laboor, E.\ Der Rapacki-Plan i. m. 24. 48 Érdemes észrevenni, hogy Adenauer érvelése pontosan megfelel az NSZK érdekeinek: a területére telepített atomfegyverekről nem hajlandó lemondani, mivel azonban országa nem rendelkezik saját atomfegyverrel, azok teljes betiltását már támogatná - erre viszont nem csak Moszkva, hanem Washington sem hajlandó, így maradt minden a régiben. 49 AdR Ol POL-II Polen/513. 1958/545732. Waldheim ottawai osztrák követ 1958. február 12-én kelt bizalmas minősítésű jelentésében kijelentette, hogy kanadai diplomáciai források szerint a lengyel elképzelés Varsó erőfeszítései ellenére a nyugati hatalmak elutasítása — elsősorban Washington, Róma, Bonn és Párizs — miatt lekerült a napirendről. Waldheim véleménye szerint Washington szinte egyáltalán nem foglalkozott kellő figyelemmel a kérdéssel, amit például Ottawa nagy sajnálattal fogadott.
