Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Újvári Hedvig: Testi (sz)épség. Az „izomzsidó" fogalma Max Nordaunál a fin de siecle kontextusában I/143
Gilman szerint a zsidó láb a zsidóknak a „modern államban a teljes befogadásra való méltatlanságát" jelölte.4 9 A hadkötelezettség tudatos megtagadása, a 'zsidó gyávaság' szintén a feminizált zsidó képét, az elvárt férfiideálnak való meg nem felelést erősítette. A nyugati zsidókkal ellentétben inkább a keleti zsidóság helyezkedett szembe az általános hadkötelezettséggel, bár a 19. század végén még a német-zsidó közösségekben is a passzív férfikép uralkodott, amely a hagyományos zsidó kultúrán alapult.5 0 Ez azonban nem a gyávaságukkal, hanem vallási előírásaikkal és életvitelükkel — pl. napi többszöri imádkozás a hadseregben kivitelezhetetlennek bizonyult — volt magyarázható.5 1 Mivel a zsidóknak a középkor óta5 2 tiltott volt a fegyverviselés, ezért a testi erő nem számított kulturális értéknek, sokkal inkább a vallási tanok ismerete, a szellem nagysága jelentette a zsidó nép fennmaradásának a zálogát. A zsidó férfi testén szó szerint a fej volt a legfontosabb, mivel a szellemi erőt tartották a zsidó férfiasság legfőbb ismertetőjegyének. A zsidó férfiaktól elvárták, hogy sápadtak és soványak legyenek, mivel ez volt a szellemi aktivitás ismérve. Különösen előkelőnek számított, ha a férfi a mindennapok ügyes-bajos dolgaiban tájékozatlanságot és naivitást mutatott.5 3 A katonai szolgálat megtagadásának egy további oka volt, hogy bevetésnél egy zsidó katona akár hitsorsosát is megölheti. A zsidók körében gyakori volt, hogy öncsonkítással tették magukat alkalmatlanná a katonai szolgálatra, illetve gyakran szimuláltak.5 4 Azok a zsidók, akik eleget tettek a hadkötelezettségnek, mivel az az állampolgárság feltétele volt, a hadseregen belül is ki voltak téve az antiszemitizmusnak, ami itt még erőteljesebben jelentkezett, mint a hétköznapi életben. A zsidóknak Poroszországban, ahol a katonaság a legnagyobb szimbolikus erővel bírt,5 5 a tisztikarba való bejutás szinte elérhetetlennek bizonyult.5 6 49 Sander L. Gilman: The Jew's Body. New York, London 1991. 40. 50 Greg Caplan: Militätische Männlichkeit in der deutsch-jüdischen Geschichte. Die Philosophin 11. 2000/22. 85-100. Hogy a fegyveres harc, az erőszak mennyire nem számított erénynek, és inkább tűrték az erőszakot, jól alátámasztható egy Joseph Rothtól vett szövegrészlettel is: „Annak a zsidónak a látszólagos gyávasága, aki a játszó gyerek kődobására nem reagált és a gyalázkodó bekiabálást nem akarja meghallani, valójában annak a büszkesége, aki tudja, hogy egyszer győzni fog, és nem történhet vele semmi, ha Isten azt nem akarja, és a védekezés nem véd olyan csodálatosan, mint ahogy azt Isten akarata teszi." Joseph Roth: Juden auf Wanderschaft. In: Uő: Werke. Hrsg. v. Hermann Kesten. 3. Band. Köln 1976. 293-369, itt 308-309. 51 Hödl, K.: Die Pathologisierung i. m. 176-177. 52 Középkori források szerint a gonosz katonai egyenruhában jelent meg. Katonának lenni egyet jelentett a zsidó közösség elhagyásával és a keresztény európai társadalomba való belépéssel. Ld. Daniel Boyarin: Unheroic Conduct: The Rise of Heterosexuality and the Invention of the Jewish Man. Los Angeles, London 1997. (= Contraversions. Critical Studies in Jewish Literature, Culture, and Society; 8). 56. 53 Monica Rüthers: „Muskeljuden" und „weibische Juden". In: Der Erste Zionistenkongress von 1897: Ursachen, Bedeutung, Aktualität. ... in Basel habe ich den Judenstaat gegeründet. Hrsg. v. Heiko Haumann et al. Basel, Freiburg stb. 1997. 320-323, és Caplan, G.: Militärische Männlichkeit i. m. 85. 54 Hödl, K.\ Die Pathologisierung i. m. 176-177. 55 Ld. Újvári Hedvig: Pest és Bécs után, Párizs előtt: Max Nordau Berlin-képe. Múlt és jövő 2007/1. 78-84. 56 Rüthers, M.: „Muskeljuden" i. m.
