Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
gyei csapatokat megtámadják, de végül visszaverik őket.190 A krónika itt az „magyai- hűség" (ungarische trew) kifejezést gúnyos értelemben használja, mivel a magyar sereg az előzetes fegyverszüneti megállapodást felrúgva támadta meg a cseheket.191 A 263. fejezet beszámol II. Ottokár Magyarország elleni bosszúhadjáratáról, a magyar és a cseh király békekötéséről (1261. március 31.),19 2 illetve Béla herceg és Kunigunda, a brandenburgi őrgróf leánya közötti házasságról.19 3 A 270. és 271 fejezetben ismerteti krónikánk V István uralkodásának néhány eseményét, így Béla herceg halálát (1269),19 4 a II. Ottokárral vívott háborút, amely a krónika — és Ottokár Stájer Krónikába, szerint is — azok miatt a királyi kincsek miatt tört ki, melyeket még Anna, IV Béla leánya, V István testvére, Rasztiszláv csernyigovi herceg felesége juttatott el Ottokárhoz. A háború a krónika szerint a két király fegyverszünetével ért véget, miután a két sereg felsorakozott egymással szemben a Lajtánál (1270. november 11.).195 A 271. fejezet ezzel szemben már az V István és II. Ottokár közötti 1271. évi háborút beszéli el, bár a háború indokát nem ismeri pontosan sem az osztrák, sem pedig a stájer krónikás, vagyis azt, hogy Ottokár támogatta a nyugati országrészben lévő oligarchákat; tudósít a magyar és kun csapatok harcairól Ausztriában és Ottokár ellentámadásáról.196 A krónikás azonban most is mellőzi a magyarok és a kunok kegyetlenkedéseiről szóló beszámolókat, amelyekben viszont a kortárs évkönyvek korántsem szűkölködnek.19 7 A 285. fejezettől foglalkozik a krónika IV (Kun) Lászlóval, előadva, hogy Habsburg Rudolf szövetséget ajánlott a magyar királynak II. Ottokár ellen.19 8 A következő fejezetek a Habsburg-magyar szövetség Ottokár elleni háborúját és a morvamezei csatát beszélik el igen részletesen, a Stájer Rímes Krónika majdnem szó szerinti átvételével, illetve prózai 190 Österreichische Chronik 119-120, § 262.; Ottokars Österreichische Reimchronik 98. v. 7403-7478.; Pauler Gy.: Árpádházi királyok i. m. II. 238-239.; Kristó Gy.: Árpád-kor i. m. 135-136. 191 Österreichische Chronik 120. 192 CD IV/3. 15-18.; Szűcs J.: Utolsó Árpádok i. m. 88. 193 Österreichische Chronik 120, 263. §; Chronicon Austriacum anonymi. In: Cat. font. I. 508, n. 1215. 194 Annales Sancti Rudberti Salisburgenses 798.; Hóman B. - Szekfű Gy.: Magyar történet i. m. I. 581. 195 Österreichische Chronik 124, § 270.; Hóman B. - Szekfű Gy.: Magyar történet i. m. I. 586-588.; Ottokars Österreichische Reimchronik 135-138. v. 10239-10454. — A Continuatio Vindobonensis (MGH SS IX. 708.) szerint a kincsek („...duas coronas aureas et sceptra regalia, ac preciosissimam amphoram auream nobilissimis gemmis undique adornatam mire pulcritudinis.,.") csak a morvamezei csata után kerültek vissza Magyarországra, vö. Frantisek Graus: Premysl Otakar II. - sein Ruhm und sein Nachleben. Ein Beitrag zur Geschichte politischer Propaganda und Chronistik. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 79. (1971) 62-63. 196 Österreichische Chronik 125, § 271. 197 Continuatio Claustorneoburgensis VI. (MGH SS IX. Ed. Wilhelm Wattenbach). Hannover 1851. 743-744.; Kristó Gy.: Árpád-kor i. m. 139. 198 „...mit im [ti. Rudolffal] sich der selb von Ungern verainte und verpande...und besampt sich starkch mit den Steyrrern und Chernern, die all gelobten mit im genesen oder sterben." — Österreichische Chronik 132, § 285. Az nem világos, hogy az 1274, vagy az 1277. évi szövetségről van-e szó (Hóman B. - Szekfű Gy.: Magyar történet i. m. I. 599.).
