Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
albrechtsbergi Enikel (Enenkel) nemesi család tagja volt; életéről semmilyen okleveles forrás nem áll rendelkezésre, kizárólag a művei alapján kaphatunk képet róla.9 0 Minden bizonnyal kiemelkedő tagja lehetett a bécsi polgárok, lovagok, udvaroncok társadalmának, amit a műveltsége és krónikájának a célközönsége, vagyis az udvari nemesség és a városi polgárság is alátámasztanak.9 1 A Fürstenbuch egy 4258 sorból álló verses töredék, amely Bécs alapításától, II. (Harcias) Frigyes haláláig (1246) tárgyalja Ausztria történelmét.92 Elsősorban a 82. és a 89. uralkodó, vagyis Adalbert őrgróf és II. (Harcias) Frigyes közötti időszak (1018-1246)9 3 megírásához szolgált forrásul. Ez a rész csaknem az egész Babenberg-korszakot felöleli. A hétmagyar kissé átalakított történetét például mind Enikel, mind pedig az Osztrák Prózai Krónikás a mailbergi csata (1082. május 12.) kapcsán beszélik el, amelynek során II. Vratislav cseh király legyőzte II. Lipót osztrák őrgrófot.9 4 Enikel Freisingi Ottó püspöktől ismerhette meg a hét életben maradt gyászmagyar történetét és építhette be művébe.9 5 A Chronica patriae osztrák történeti részének másik forrása Ottokár Stájer Rímes Krónikája (Ottokars Steierische Reimchronik) volt.96 Ottokár (Otacher ouz der Geul, 1260/1265-1319/1321) egy stájer kisnemesi család leszármazottja (Geul/Gaal volt a neve egy seckaui hűbérnek Judenburgnál), aki Liechtenstein urainak és Seckau püspökeinek a szolgálatában állva szinte egész Európát beutazta (Aragónia, Rajna-vidék, Flandria, Erfurt, valószínűleg járt Salzburgban, Velencében és Ferrarában is), életéről számos okleveles forrás maradt fenn. 1287 és 1297 között — azokban az években, amelyekből nincs róla okleveles említés — vándordalnokként járhatta be Ausztriát és Stájerországot, ezeknek az éveknek az eredménye a Stájer Rímes Krónika (1301-1319).97 Maga a krónika II. Frigyes császár 1250-ben bekövetkezett halálától 1309-ig, az I. Frigyes herceg elleni nemesi felkelésig követi az eseményeket.9 8 Az Osztrák Prózai Kró-90 Karl-Ernst Geith: Enikel, Jans. In: VL II. 565-569.; Harald Tersch: Die Darstellung der römischen Frühgeschichte in deutschsprachigen Chroniken des Spätmittelalters. Mitteilungen des Instituts für österreichische Geschichtsforschung 99. (1991) 25. 91 Otto Brunner-. Das Wiener Bürgertum in Jans Enikels Fürstenbuch. Mitteilungen des österreichischen Instituts für Geschichtsforschung 58. (1950) 550-574. 92 Geith, K-E.: Jans Enikel i. m. 568. 93 Österreichische Chronik 88-93. § 205-213.; 99-103. § 224-229.; 106-111. § 236-245. 94 Karl Brunner-. Herzogtümer und Marken. Vom Ungarnsturm bis ins 12. Jahrhundert. In: Österreichische Geschichte 907-1156. Hg. von Herwig Wolfram. Wien 1994. 325-326.; „die Walich nâmen ouch den tôt, / des twanc si der siege nôt. / vil gir in allen zesamme / was, / daz ir dheiner niht genas. / nie dheiner kom lemtiger dan / wan uz in allen siben man / die wurden die Prenger genant, / und fuoren ze tal in Ungerlant. — Jansen Enikels Fürstenbuch 613., v. 783-790.; ,Akkor mindkét részről sokakat levágtak, olyannyira, hogy azt beszélik, mindössze hét férfi maradt életben, akiket Premmingeknek hívnak, és akik majd Magyarországra vonultak. Ez pedig Krisztus születése után 1104-ben történt" („Doch ward an peden tailen vil volckhes erslagen, also, alz man saget, daz nur siben man, genennet die Premminger, bei dem leben sein beliben, die darnach zugen gen Ungern. Daz ist geschehen nach Christi gepürd tausent vier und hundert jar.") — Österreichische Chronik 91., § 211. 95 „Barbari vero, quod etiam incredibile videtur, usque ad internitionem VII tantum residuis, omnes deleti dicuntur." — Ottonis episcopi Frisingensis História de duabus civitatibus 281-282.; Vö.: Chronica composita saeculi XIV, in: SRH I. 293-294. 96 Österreichische Chronik CCLVIII-CCLX. 97 Helmuth Weinach: Ottokai" von Steiermark. In: VL VII. 238-245. (különösen: 239.). 98 Niederstätter, A.: Fürst und Land i. m.- 372.; Andreas Kusternig: Erzählende Quellen des Mittelalters. Wien-Köln 1982. 138.; Weinach, H.: Ottokar von Steiermark i. m. 240.
