Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Bradács Gábor: A Chronica patriae. Egy 14. századi osztrák krónika és a magyar történelem VI/1421
orvostudomány (a krónikában: begir langes lebens alz phisici)-,11 de — szerinte — ezek a tudományok kizárólag csak a földi dolgokkal foglalkoznak.7 8 Az egyetemes történeti részeknél a krónikás leggyakoribb forrása a Szentírás mellett a Flores temporum, vagyis az Idők virágai című,79 a 13. század végén Dél-Németországban keletkezett krónika, melynek szerzője egy névtelen minorita szerzetes, talán egy bizonyos Márton, habár a szerző személye mai napig sem tisztázott.8 0 A Flores temporum szerkezete példaértékű jellegű volt a Chronica patriae számára, mivel a Flores temporum, akárcsak a Haza krónikája párhuzamosan beszéli el a pápák és a császárok történetét a 121. fejezettől kezdve.81 Mayer eleinte Troppaui Márton (.Martinus Polonus, Martinus Oppaviensis, Martin z Opavy) domonkos szerzetes pápa- és császártörténetére (Chronicon pontificum et imperatorumY2 gondolt mint Chronica patriae közvetlen forrására, később azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy Troppaui Márton inkább a Flores temporumnak szolgálhatott közvetlen, az Osztrák Prózai Krónikásnak pedig közvetett mintául.83 Freisingi Ottó püspök világkrónikáját (Chronica sive História de duabus civitatibus)84 is beépítette az Osztrák Prózai Krónikás egyes világtörténelmi vo'7 Österreichische Chronik 1-2. (§ 2.). — A tudományok rendszerezésében a krónikás mintája minden bizonnyal Sevillai Izidor Etymologiaruma volt (Isidorus Hispaliensis, Etymologiarum libri viginti. In: Patrologia Latina cursus completus. Vol LXXXII. Ed. Jacques-Paul Migne. Col. 73-74). 78 Österreichische Chronik 2. § 2. 79 Flores temporum auctore fratre ordinis Minorum (ed. Oswald Holder-Egger), in: MGH SS XXIV 230-250.; Anne-Dorothee von den Brincken: Anniversaristische und chronikalische Geschichtsschreibung in den „Flores Temporum" (um 1292). In: Patze, H. \ Geschichtsschreibung i. m. 195-214. 80 Uo. 226-230. 81 Österreichische Chronik 47., § 121. 82 Martini Oppaviensis Chronicon pontificum et imperatorum (ed. Ludwig Weiland), in: MGH SS XXII. 377-475.; Anne-Dorothee von den Brincken: Martin von Troppau. In: VL VI. 158-166.; Uő: Martin von Troppau. In: Patze, H. : Geschichtsschreibung i. m. 155-193. — Troppaui Márton jelentőségéről részletesebben 1. Wolfgang-Valentin Ikas: Martinus Polonus' Chronicle of the Popes and Emperors: a Medieval Bestseller and its Neglected Influence on English Medieval Chroniclers. The English Historical Review 116. (2001) 327-341. 83 Mayer, F. M.: Untersuchungen i. m. 321.; „Otto II. Hic pro eo quod Ytalici pacem sepius violarent, Romam quasi gaudens venit et ad gradus ecclesie magnatibus et cardinalibus cunctisque proceribus convivium magnum fecit...Hie contra Agarenos et barbaros cum Romanis et Theotonicis, Gallicis et Longobardis in Galabriam procedens, Romanis et Beneventanis terga vertentibus, totum exercitu pene amisit et solus in navim sub forma militis est reeeptus." — Flores temporum 236.; „II. Ottó császár. Rómába ment, ahol azt tapasztalta, hogy a rómaiak nem őrizték meg azt a békét, amit a császár megteremtett. Ezért meghívta a bíborosokat, és számos előkelő urat magához, akiket aztán lefejeztetett. Ottó császár összegyűjtötte a németek és a rómaiak seregét az ellen a nép ellen, melynek neve görögül agarénosz, és Kalábriába vonult. Nagy csata zajlott; a rómaiak pedig valamennyien elmenekültek" („Otto der ander ward chaiser. Er cham gen Rom, do er vernam, daz die Römer ir frid nicht hielten, alz in der chaiser het gemachet. Er lud die cardinel ze hauz und vil grosser herren, die er liez enköpffen. Chaiser Otto besampt sich mit mit den Dëutschen und Römern gen dem volckh, daz da haizzet Agareni bei Kriechen, und fur in daz land Calabria. Da ward ain streit geschichet. Do fluhen die Römer all vor vorchten.") — Österreichische Chronik 86., § 200., vö. Jacek Banaszkiewicz: Ein Ritter flieht, oder wie Kaiser Otto II. sich vom Schlachtfeld bei Cotrone rettete. Frühmittelalterliche Studien 40. (2006) 145-165. 84 Mérvadó kiadását 1. Ottonis episcopi Frisingensis Chronica sive História de duabus civitatibus (MGH SS. rer. Germ. XLV Ed. Adolf Hofmeister). Hannover-Leipzig 1912.
