Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
Voltak persze a kínaiaknak kevésbé szerencsés vállalkozásai is. Néhány elfogultabb megfigyelő, így például Jacob Riis újságíró szerint Chinatownt 1890-ben átszőtték a szerencsejátékok, az ópium-szívó helyek és a prostitúció - nem véletlenül egy a családi élet lehetőségétől jórészt megfosztott közösségben.58 Más objektívebb szemtanúk a szoros családi és klán-kapcsolatokra hívták fel a figyelmet. Továbbá arra, hogy sokan visszamentek Kínába, néhányan véglegesen, mások átmenetileg, hogy megnősüljenek, és családot alapítsanak.5 9 Chinatown szomszédságában és közel a Five Point korai ír településéhez terült el a Bayard, Park, Mulberry és Baxter utcák által körbezárt negyed, amelyet kezdetben Mulberry Bendnek hívtak. A terület az olasz bevándorlók otthona volt, így egy idő után már Little Italynak nevezték. Jacob Riis a környéket úgy írja le, mint ahol alig van olyan telek, amelyen ne lenne kettő, három vagy négy bérház. Riis tovább folytatja azzal, hogy „amikor a nap kisüt, az egész népesség kitódul az utcára".60 Jellegzetessége volt ennek a zsúfolt közösségnek, hogy az egyes családok Olaszország ugyanazon régiójából származtak. A szociológusok ezt „campanilismo"-nak nevezték el, amely az olasz harang, vagyis „campana" szóból származott. A kifejezés tükrözi a bevándorlók döntését, hogy nem csupán az olaszok között, hanem ráadásul saját falujuk, vagy legalább otthoni területük tágabb határain belül akartak maradni, ahol úgymond még hallották a templom campanajának harangozását. Little Italy utcáit az otthoni földrajzi felosztás határozta meg. A Szicília nyugati részéből származók az Elisabeth utcán, a sziget keleti részéből érkezők a Catherine vagy a Monroe utcákban laktak. A Baxter utcában éltek a genovaiak, a Bleecker utcán az észak-olaszországi eredetűek. Az idő múlásával a tagozódás egyre kevésbé volt egyértelmű. A bevándorlók ugyanis fokozatosan nagyobb számban költöztek ki Little Italyból. Másrészt egyre inkább otthon érezve magukat Amerikában, hajlandóak voltak megosztani szomszédságukat, feltéve, hog}'- a szomszédok is valahonnan Olaszországból érkeztek. Kelet-Harlem volt az egyik első másodlagos letelepedési övezete az olaszoknak, a népesség itt főleg Dél-Olaszországból és Szicíliából származott. Később Bronxban, Brooklyn kikötői negyedében (Navy Yard), illetve Williamsburgben is sok olasz eredetű család élt. Ezekben a városrészekben azonban már inkább az osztály- és jövedelem szerinti felosztás érvényesült és nem a campanilismo szelleme. Az olasz közösségekre egységesen jellemző volt, hogy mindenütt felállítottak egy templomot, és amilyen gyorsan lehetett, olasz nyelvű papra is szert tettek. Az olaszok kirajzása előtt az 1880-as évekig Little Italy volt az olasz bevándorlók túlnyomó többségének az otthona. Little Italy azonban sajnos más szempontból is az élenjárt. Itt volt a legnagyobb a csecsemőhalandóság a városban. Riis ezt másokkal együtt a leírhatatlanul rossz lakófeltételekkel magyarázta. 1898-ban a Városi Egészségügyi Tanács felállítása és a feltételek jobbításának szándéka ellenére is ez a negyed maradt New York egyik legszegényebb 58 Jacob Riis: How the Other Half Lives. New York 1957. 69. 59 Paul Siu: The Chinese Laundryman. New York 1987. 135. 60 Riis, J.: Other Half i. m. 43., 47.
