Századok – 2009
TÖRTÉNETI IRODALOM - Pohl, Dieter: Die Herrschaft der Wehrmacht. Deutsche Militärbesatzung und einheimische Bevölkerung in der Sowjetunion 1941-1944 (Ism.: Dömötörfi Tibor) V/1280
Dieter Pohl DIE HERRSCHAFT DER WEHRMACHT Deutsche Militärbesatzung und einheimische Bevölkerung in der Sowjetunion 1941-1944 Quellen und Darstellungen zur Zeitgeschichte, Band 71 R. Oldenbourg Verlag, München, 2008. 399 o. A WEHRMACHT URALMA Német katonai megszállás és a helyi lakosság a Sziovjetunióban 1941-1944 A Wehrmachtnak, a Harmadik Birodalom „véderejének" a nemzetiszocialista rezsim bűntetteiben betöltött szerepe a Szovjetunió elleni háború során hosszú ideig nem volt része a nyilvános diskurzusnak Németországban. A történettudományban ugyanakkor az 1960-es évek második felétől ezt a kérdést már neves szakemberek, mint Andreas Hillgruber érintették (vö. Hitlers Strategie. Politik und Kriegführung. Frankfurt a. M. 1965). A levéltári forrásokon alapuló, „modern" kutatások a Wehrmacht működéséről, különösen a német megszállási politika vonatkozásában azonban csak lassan, az 1970-es évektől kezdve bontakoztak ki. Sajátos módon egy a nagyközönség és a szakemberek körében — bár más-más szempontból — nagy feltűnést keltett kezdeményezés, a hamburgi Institut für Sozialforschung 1995-ben létrehozott vándorkiállítása a „Wehrmacht bűneiről" indította el a történeti kutatások újabb, máig tartó hullámát. A témát feldolgozók hosszú sorából külön kiemelném itt Christian Streit (vö. Keine Kameraden. Die Wehrmacht und die sowjetischen Kriegsgefangenen 1941-1945. Bonn 1978/1997) és Christian Gerlach (vö. Kalkulierte Morde. Die deutsche Wirtschafts- und Vernichtungspolitik in Weissrussland 1941 bis 1944. Hamburg 1999) munkásságát. A legújabb korral foglalkozó legjelentősebb német kutatóintézet, a müncheni és berlini székhelyű Institut für Zeitgeschichte, az 1990-es évek közepén indította útjára a „Wehrmacht a nemzetiszocialista diktatúrában" című kutatási programot, amelynek részeként készült el Dieter Pohl alábbiakban tárgyalandó könyve, egyben a szerző 2007-ben megvédett habilitációs dolgozata. Pohl a maga nemében egyedülálló munkát végzett, mivel első ízben dolgozta fel monografikus szinten a német hadsereg 1941 és 1944 közötti tevékenységét a Szovjetunió megszállt területein. Szinte átláthatatlan mennyiségű német és nemzetközi szakirodalom értő feldolgozásán túl hatalmas forrásanyagot használt a szerző, amelynek során jól kamatoztathatta orosz és ukrán nyelvtudását, ezzel kiemelkedve a német nyelvterületen jelentkező szerzők sorából. A szerző tizenkét egymásra épülő fejezetben tárgyalja a szovjet területeken létrehozott német katonai megszállási rendszer minden lényeges mozzanatát. Elöljáróban hangsúlyozandó, hogy alcímének megfelelően a könyv témája a mindenkori frontvonal, a mintegy 20 km mélységű „operációs terület" mögötti megszállási terület, amelyet az ún. mögöttes hadsereg- és haderő-parancsnokságok igazgattak. Ez a legnagyobb kiterjedésében — 1943 őszéig — mintegy egymillió négyzetkilométernyi terület Leningrád, Sztálingrád és a Krím között háromszög alakban helyezkedett el. Nyugati irányban ehhez csatlakoztak az Alfred Rosenberg vezette Keleti Megszállt Területek Birodalmi Minisztériuma által irányított „civil" birodalmi komisszariátusok, amelyekben természetesen jelen voltak az egyes Wehrmacht-parancsnokságok is. Pohl részletesen és differenciáltan elemzi a már 1941 tavasza óta készülő okkupációs terveket, a katonai megszállás struktúráját, a civil lakossággal való bánásmódot, a Wehrmacht és a lakosság viszonyát az első hónapokban. Részletesen kitér az erőszak eszkalációjára 1941 tele és 1942 tavasza között, bemutatja az élelmezési politikát, a hadifoglyok tömeges halálának körülményeit, a zsidók és más „alacsonyabb rendű" etnikumok elleni népirtást. Vizsgálja a partizánok („banditák") ellen viselt harcot, a lakosság kényszermunkára hurcolását, végül a Wehrmacht által elkövetett bűnöket a visszavonulás során. A szerző alapkövetkeztetése egyértelmű: a Wehrmacht a Szovjetunió ellen indított háború első napjától kezdve a nemzetiszocialista erőszak-politika meghatározó végrehajtója volt; részben saját hatáskörben, részben a megsemmisítő intézkedéseket elsősorban megvalósító SS és az irányítása alá tartozó bevetési csoportok (Einsatzgruppen) támogatása által. A tárgyalt munka több, a témával kapcsolatos közkeletű vagy újabban hangoztatott tézist is energikusan cáfol. így cáfolja azt az apologetikus állítást, amely — az említett Wehrmachtkiállítást is érintve — azt hangoztatja, hogy a német haderő által kifejtett erőszak a német hadi-
