Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Maczák Márton: New York világvárossá válásának gazdasági és társadalmi háttere 1865-től az első világháborúig I/117
támogatta az ötletet, amíg nem bizonyosodott meg arról, hogy ő és szűkebb köre hasznot húzhat az építkezésből. A megfelelő előkészületek megtétele azonban időigényes volt, és így a híd elkészülte is csúszott, de Tweed pontosan ezt akarta. Minél tovább lehetett beszállni az építkezésbe, annál gazdagabbak lettek ő és a társai.2 6 Közben az átlagos New York-iak türelmetlenül várták a híd befejezését, mert a brooklyni polgárokhoz hasonlóan ők is számos előnyét látták a létesítménynek. A New York-i kereskedők nagyobb forgalomra számítottak a hídon átkelő vásárlók miatt; továbbá a középosztály kedvenc kikapcsolódási pontjai, mint Coney Island jobban megközelíthetővé váltak. Sokan emellett úgy gondolták, hogy a könnyebb átkelés lehetősége bátorítani fogja a munkásosztályt a Manhattan legzsúfoltabb részeiből történő kiköltözésre, így élhetőbbé téve a várost.27 Az East Rivert átszelő híd építése a 19. század eleje óta napirenden volt, de a megvalósulást komoly mérnöki problémák is hátráltatták. Az East River heves folyású és zsúfolt volt, egy parttól partig érő, s a hajók vitorláit átívelő konstrukció jelenthetett csupán megoldást. Roebling ezért egy függőhidat tervezett, amelynek egyetlen, megszakítatlan íve óriási kábeleken lógott, két hatalmas kőtoronyból, amelyek alul be voltak betonozva a folyóágyba. Az építkezés 1870-ben kezdődött, és számos nehézséget kellett átvészelni, de 1883. május 24-én a hidat megnyitották a forgalom előtt. A motoros forgalom méret és súly szerint fizetett illetéket, a gyalogosok pedig fejenként 1 cent híddíjat fizettek.28 A Brooklyn-híd az egyik fő tényezővé vált, ami nagy New York 1898-as megalakulását illeti, de más ösztönzők is ebbe az irányba hatottak. Ennek egyike az úgynevezett második iskolaháború révén egységesített iskolarendszer volt 1895 és 1896 között. A Tammany-ellenes progresszív csoport a „Hetvenek Bizottságaként" egy reform elkötelezettségű polgármestert választott, William J. Gaynor személyében. Később pedig a Közoktatási Egyesület, amelyet Nicholas Murray Butler vezetett (aki akkor a Columbia egyetem elnöke volt) felszámolta az iskolakerületi megbízottakra épülő rendszert.29 Az egész városra kiterjedő Oktatási Tanácsot hoztak létre, és a központosított rendszert egy hivatásos Felügyelő Tanács vezette. Korábban az első iskolaháború eredményeként kialakuló decentralizáció nyomán korrupció és hatástalanságjellemezte a rendszert. 1896-tól viszont a tanárok kiválasztása írásbeli vizsgán alapuló listáról történt. Hivatásos szakértők döntöttek arról, hogy mit kell tanítani, és hol épüljenek új iskolák, a szakértők felett pedig egy főfelügyelő működött.3 0 1899 és 1914 között 38 új iskolát építettek, főleg a régebbi városrészekben. A komoly teljesítmény vezetője az építési főfelügyelő, C. B. Snyder volt. Snyder nevéhez fűződik a „H"-alakú iskola megjelenése, amelyben a két szárny 26 McCulloch: i. m. 128-135. 2' Lankevich, G.\ Brief History i. m. 171. 28 McCulloch: Bridge i.m. 24, 28.; Lankevich, G.: Brief History i. m. 172. 29 Diane Ravitch: The Great School Wars. New York 1974. 139, 147. 30 Selma Bérről: Immigrants at School. New York 1978. 6.
