Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Kurucz György: Köznemesi vagyoni állapot a Dunántúlon. Pallini Inkey Boldizsár 1792. évi hagyatéka V/1199
tárgyként megkülönböztették a tároló edényeket, külön feltüntetve a vas-, illetve fűzfaabronccsal megerősített hordók mennyiségét. A megromlott, félben lévő hordóban, kádban lévő bort „etzetnek" nevezték, de a teljes „etzet" mennyiséget nem tüntették fel az összesítésben. Az összegzésben egyébként a különböző uradalmi pincékben, kocsmákban, a városi házak kamrájában stb. 1962 akó óbort, valamint 4569 akó újbort regisztráltak, mégpedig 195 faabroncsos és 178 vasabroncsos hordóban. Minthogy az adott időszakban a Nyugat-Dunántűlon 1,75 és 3 ft közötti áron számították a bor akóját, az adott bormennyiség piaci értéke legkisebb akónkénti árral számolva is 11 429,25 ft-ra rúg! Az uradalmi állatállomány a „fehér szarvas marháknak egyben írásával" kezdődik néhai Inkey Boldizsár árváinak inventáriumában. A hízó és jármos ökröket, öreg teheneket, a negyed- és harmadfű, valamint az előző évi és az idei borjakat tételesen számba vették. A teljes állomány 499 darab volt, ebből hízó állat (göböly) 120, igás ökör pedig 55 darab. A hízó marha felvásárlási ára ekkoriban 35 ft körül mozgott, tehát a végrendeletben is meghagyott értékesítés esetén az örökség értéke újabb tekintélyes összeggel, legalább 4200 ft-tal gyarapodhatott.41 Feltétlenül megjegyzésre érdemes, hogy az örökhagyó tejtermelő tehenészettel is rendelkezett, a rátki majorban 27 „svájcer" marha volt (17 tehén és négy üsző), Belicán pedig 24 svájcer marha. A „Bival marháknak egyben írása" szerint 89 állatot számláló állománnyal is bírt az örökhagyó, és a különleges igaerejük miatt tartott állatok három helyen voltak elosztva, Paliinban, Rátkon és Belicán. Feltűnő módon a család központi uradalmában, a pallini majorban volt a legnagyobb bivalyállomány, összesen 53 állatot írtak össze.4 2 Ló 79 darab volt, amelyből 13 „vonyós". Paliinban mindössze 12 lovat tartottak, ebből magától értetődően hat herélt a család presztízsének megfelelő hintók számára. Jellemző, hogy csak Belicán jegyeztek fel herélt lovat, mindössze kettőt. A lovak zömét egyébként ménesben tartották, és feltűnő a kancák igen nagy száma, összesen 49 darab. Szintén megjegyzésre érdemes, hogy az inventárium nem tesz említést nemes vérvonalú állatokról. A juhok száma a későbbi évtizedek felfutó konjunkturális viszonyaihoz képest viszonylag alacsony volt, összesen 2966 darab. A legjelentősebb nyájat Rigyácon tartották 629 darabbal, míg a pallini uradalomban 378 darabot írtak össze. A nyírt gyapjúból 539 fontot regisztráltak. Récsén és Raszinyán egyébként kecskéket is tartottak, összesen 72 darabot. Sertést 889 darabot vettek számba, ebből a legjelentősebb, 280 darabot számláló állományt Paliinban. Méhekkel is rendelkezett Inkey Boldizsár, birtokain összesen 78 tele kast írtak össze. Összességében tehát megállapítható, hogy az állatállomány a 120 hízó marhától és a feltehetően pallini 280 db sertés egy részétől eltekintve aligha volt piacra szánva.4 3 41 N. Kiss István: A magyar marhatenyésztés jelentősége Magyarország és Közép-Európa számára a 16-18- században. In: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1978-1980. Szerk. Takács Imre. Bp. 1981. 182. A II. József török háborúját követő, a magyarországi marhakereskedelmet súlyosan érintő krízis részleteihez: Uo. 190. 42 ZML Inkey Boldizsár árvái javainak összeírása 1792-ben, Zala, Vas, Kőrös és Somogy megyékben és Kőszeg városában, fol. 115. 43 Uo. fol. 116., 117., 131.
