Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Kurucz György: Köznemesi vagyoni állapot a Dunántúlon. Pallini Inkey Boldizsár 1792. évi hagyatéka V/1199
meg. A végrendelet szerint a „capitális summákból" lányai, sőt elhalt lányainak gyermekei egyaránt részesedtek, méghozzá 15 000 ft összegben.9 Jozefa lányáról külön rendelkezett, mivel az említett összegen felül kiházasítására további 2000 ft-ot kötött le, valamint az édesanyjától maradt ékszereket és ruhákat is rátestálta. Hátramaradt özvegyének, Hoyer Magdalénának özvegyi tartásáról szintén gondoskodott, özvegyi lakhelyéül a kőszegi városi házat jelölve meg. A fiak öröklési rendjére nézve majorátust is alapított, vagyis a muraközi és kőszegi jószágok tekintetében „olyas örökös eloszthatatlan jószágnak rendölem, hogy mindétig egy fîu által birassanak, és miglen annak, ki ezen rendelésem szerint bírásában kerül, fiúi ága le nem száll, mindég annak maradéki mellett maradjon, én ezen általam összekötött javaknak birtokost fiaim közül nem nevezetesen, hanem sors szerint rendőlök ... mind az hat fiam sorsot húzzon".10 Egyébiránt a fennmaradó különböző jószágokat, birtokrészeket, ingatlan javakat további öt részre osztotta, és úgy rendelkezett, hogy „... ezen elrendelt javakra az nevezett öt fiaim sorsot húzzanak, a mellyiknek mellyik esik, azzal az édes gyermekeim megelégedni kötelessek lesznek."1 1 A halála előtti napon kelt végzése szerint a végrendeletet úgy módosította, hogy a fiúk megfelelő életkorának betöltéséig a legidősebb fiú, vagyis Inkey Imre igazgassa a sorshúzással felosztandó birtokokat.1 2 Pallini Inkey Boldizsár javainak inventáriuma — a konkrét forrásértéket tekintve — nem elhanyagolható gazdaság-, életmód- és művelődéstörténeti adalékokkal szolgál a 18. század végének, vagyis éppen a háborús konjunktúra előtti magyarországi köznemesi gazdálkodás és életmód sajátosságairól kialakult ismereteink gyarapításához, árnyalásához. A Zala Megyei Levéltárban található inventárium szerkezetileg világosan elkülöníthető részekre tagolódik. Dervarics előbb a településenkénti épület- és telki állományt vette számba, az urbáriális kötelezettségekkel és a különböző megváltásokkal. Megjegyzésre érdemes, hogy egy-egy településen belül nem kezelte külön az úrbéres népességet és a különböző „ingatlan javakat", hanem a jegyzékek emelkedő sorszámozott tételei között adózók vagy épületek egymás után következtek. Ezután a szőlőhegyeket, a szőlőkből származó egyéb bevételeket (hegyvám, tized, szőlőkaró pénz), majd az egyes majorságokban fellelhető terményeket, állat- és eszközállományt, illetve az épületekben található vagyon- és berendezési tárgyakat regisztrálta. Az inventárium végezetül Inkey Boldizsár pénztárainak helyzetét, vagyis készpénz állományát, követeléseit, az örökhagyó charta biancák, váltók alapján rekonstruálható tényleges pénzforgalmi állapotát is számba vette. 9 Az összeg jelentőségét kellően érzékelteti, hogy Zala megye legjelentősebb földbirtokosa, gróf Festetics György a már férjezett Julianna nővére és Erzsébet húga számára tíz évvel korábban 20 000 ft fizetésére kötelezte magát apjuk 1782-ben bekövetkezett halálakor. Kurucz György: Adósság, hitel, törlesztés. Festetics György pénzügyi helyzete 1782 és 1818 között. Századok 140. (2006: 3. sz.) 546. 10 Károlyi A.: Inkey breviárium i. m. 41-44. A majorátushoz szükséges „királyi consensust impetrálni" az 1687. évi 9. törvénycikk alapján lehetett: Magyar törvénytár'. (Corpus Juris Hungarici) 1608-1657. törvényczikkek. Magy. jegyz. Márkus Dezső. Bp. 1900. 341. 11 Károlyi A.: Inkey breviárium i. m. 46-47. 12 Károlyi A.: Inkey breviárium i. m. 57. Inkey Boldizsár üdvözülése érdekében a (zala)szentbalázsi templom építésére is hagyott 3000 ft-ot, továbbá misemondásra 300 ft-ot rendelt. Uo. 58.
