Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
c. Az iskolázás társadalmi funkciója és az iskolaszerkezet Szintén fontos kérdés, hogy az oktatáspolitikai szereplők milyen társadalomképhez igazították saját, iskolázással szembeni elvárásaikat. Elvi alapon ebben is viszonylag ritkán alakult ki igazi polémia. A szereplők majdnem mindegyike a társadalmilag differenciált, szelekciós logika alapján működő iskolarendszert, az immobilitást támogatta. Ebben a tekintetben az egyik leghatározottabb elképzelés éppen Birkenstocké volt, amelyet az alábbiakban még részletesen tárgyalunk. A probléma egész korszakon átívelő ideológiai megalapozását azonban Joseph von Sonnenfels (1733-1817) szolgáltatta. A kameralista professzor utilitarista alapon négy csoportba (nemesek, termelő, szolgáltató tevékenységet végzők, inaktívak) sorolta az embereket, és eszerint különböző iskolai pályafutást írt elő a számukra. Sonnenfels nagy súlyt helyezett az iskolázás tömegessé válására, a szellemi proletariátus kialakulásának megelőzésére. Ennek érdekében például a felsőbb iskolázás (közép- és felsőfok) kapacitásának szűkítését, exkluzivitásának fokozását indítványozta.57 A „tanulási kórral"58 szembeni fellépés ugyanakkor kiegészült a tehetségek bizonyos védelmével. Ellenezte például a túl korai szelekciót és a szülők túlzott beleszólását. Elmarasztalta a félinformációkra alapozott szülői döntéseket, és azt, hogy ezekre alapozva az eleinte kevésbé sikeres gyerekeket idejekorán kiveszik az iskolából. A később kibontakozó tehetségek érdekében kiemelte azt is, hogy káros a szigorú ragaszkodás a túlságosan alacsony (gimnázium a 12., egyetem pedig a 16. életévtől) korhatárokhoz.5 9 Erősebben vagy gyengébben, de ez a felfogás tükröződött szinte valamennyi koncepcióban, szentesített tantervben, de a legtöbb hozzászólásban is. Különösen tanulságos a Marx által bevezetett gimnáziumi vizsga rendszere. Ez elvileg a teljesítmény-alapú elbírálás felé mozdította volna a rendszert. Am valójában kevéssé érvényesült a felvételi eljárás eredeti funkciója, és így az ökonómiai és társadalompolitikai érvekkel alátámasztott, szociálisan korlátozó iskolázás egyik kiszolgálója lett.60 Két évtizeddel később Augustin Zippe (1747-1816)61 és Heinrich Franz Graf Rottenhan6 2 is kiállt a rendi szelekció mellett, mondván „filozófus parasztokra" nincs szükség.6 3 6' Klingenstein, G.: Akademikerüberschuss i. m. 183-192. 58 A szerző a Studiersucht kifejezést használja. 59 Wotke, K.: Die von der Studien-Revisions-Hofkommission i. m. 1-4.; 40-42. 60 Bár Marx hangsúlyozta, hogy a tanévek végén tartott nyilvános vizsgákon objektíven és valóban a teljesítményt értékeljék, ám ha a szinte kizárólag csak a latintudást osztályozó vizsgán valaki 4-esnél rosszabb jegyet kapott, nem léphetett tovább. Evet viszont csak egyszer lehetett ismételni, utána automatikusan kizárták a közepes vagy gyenge tanulót. Grimm, G.\ Elitäre Bildungsinstitution i. m. 95-103. A rendszer tartós működőképességét jellemzi, hogy a grazi gimnáziumban például az 1810-es évtizedben az elsős tanulók átlagosan kb. 40%-a léphetett másodikba, de 1819-ben például 91 fő közül csak 19. Engelbrecht, H.: Das österreichische Gymnasium i. m. 102-103. 61 Augustin Zippe (1747-1816) a bécsi teológiai kar direktora, a Studien-Revisions-Hofkommission modern felfogású, de nem túl befolyásos tagja. 62 Heinrich Franz Graf Rottenhan (1738-1809) az 1780-as évektől különböző magas állami hivatalok betöltője, a Studien-Revisions-Hofkommission elnöke. 63 Grimm, G.: Elitäre Bildungsinstitution i. m. 358-360.; 378-384.
