Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163
Mária Terézia utolsó éveiben meghatározó, ám azt követően legalább részben háttérbe szorult szakemberek — közöttük Johann Melchior von Birkenstock is. A századfordulón, a pénzügyi és háborús válság közepén ezt a bizottságot is feloszlatták, és az uralkodó közvetlen befolyásának erősítése érdekében az oktatási és kulturális ügyeket az Államtanács egyik alosztályára bízták.13 A szervezeti-irányítási döntések kapcsán nem feledkezhetünk meg az oktatás finanszírozásában bekövetkező változásokról. A korszakot megelőzően az uralkodó lényegében semmilyen anyagi eszközzel nem rendelkezett esetleges tanügyi elképzeléseinek fedezéséhez. A jezsuita rend feloszlatása azonban hatalmas tanulmányi alap (Studienfonds) létrehozását tette lehetővé, amely azután a többi feloszlatott szerzetesrend vagyonának egy részével is kiegészült. A tanügyi változásokat elemezve megállapítható, hogy a jezsuita rend feloszlatása legerőteljesebben ezen a ponton tekinthető valódi korszakhatárnak. Ez az időszak nem bizonyult ugyanakkor túlságosan hosszúnak: a 19. század első évtizedében a visszarendeződés bizonyos jeleire bukkanhatunk, miután a jezsuiták működésére is áldását adta II. Ferenc. II. József az állami mozgástér további bővülését remélve egységesítette és állami irányítás alá vonta a tandíj- és ösztöndíj-rendszert.14 Ám az előkészítés nélkül, a valós viszonyokkal, így az egyébként is alacsony szintű iskolázással sem sokat törődő császár a népoktatásban már két évvel a bevezetés után visszakozni kényszerült. Közép- és felsőfokon pedig a tanulói létszám drámai, 50% körüli visszaesése tette hosszú távon tarthatatlanná a kísérletet.1 5 Az alsó fokú oktatás átfogó szabályozására 1774-ben, az Allgemeine Schulordnung bevezetésével került sor. Mária Terézia ennek megszövegezésével a Poroszországból meghívott, ott 1763-ban már oktatási kódexet összeállító Ágoston-rendi szerzetest, Johann Ignaz Felbigert bízta meg.16 A Schulordnung alapozta meg az örökös tartományokban az alulról építkező iskolarendszert, hiszen deklarálta a 6-13 évesek tankötelezettségét, noha a magyarországi I. Ratio Educationishoz hasonlóan nem tudta azt érvényesíteni. Valamint minden településre egyszerű elemi (Deutsch- vagy Trivialschule), minden városban magasabb (Hauptschule), minden tartományi székhelyen pedig tanítókat is képző minta-népiskola vagy normaiskola létesítését követelte meg. A Felbiger nevéhez fűződő ún. norma-módszer elterjesztésének kísérlete a módszertani újításon kívül összekapcsolódott a szakszerű tanítóképzés ügyének napirendre tűzésével.17 Felbiger — számos konkurense ellenére — komoly sikereket könyvelhe-13 Gertald Grimm: Elitäre Bildungsinstitution oder „Bürgerschule"? Das österreichische Gymnasium zwischen Tradition und Innovation 1773-1819. Frankfurt am Main 1995. 455^460. 14 Sem a tandíj, sem az ösztöndíj nem számított ismeretlennek a korszakban. Ezek rendszeréről azonban II. József előtt nem beszélhetünk, hiszen iskolánként, esetleg fenntartó szerzetesrendenként változott mértékük, egymással való viszonyuk és a tanulóra való kirovás logikája is. 15 Grimm, G.: Elitäre Bildungsinstitution i. m. 210-217. 16 Johann Ignaz Felbiger (1724-1788) a korszak egyik nemzetközileg is legismertebb pedagógusa, oktatási szakértője. Ausztriában Mária Terézia meghívásától II. József uralmának első éveiig, 1782. évi nyugdíjazásáig tevékenykedett. 11 Helmut Engelbrecht-. J. I. Felbiger und die Vereinheitlichung des Primarschulwesens in Österreich. Bemerkungen zur pädagogischen Schrift „Kern des Methodenbuches..." In: Kern des Methodenbuches, besonders für die Landschulmeister in den kaiserlich-königlichen Staaten. Johann Ignaz von Felbiger. Wien é. n. [1777] Reprint. 1-22.
