Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Ugrai János: Felemás modernizáció. Az osztrák oktatáspolitika kezdetei és Johann Melchior von Birkenstock nézetei V/1163

ehhez hozzászámítjuk az egyetemen, ülések szüneteiben vagy a magánszférában lezajló, rekonstruálhatatlan, ám minden bizonnyal éles vitákat, talán nem túlzunk, ha azt feltételezzük, hogy az oktatás ebben az időszakban a bécsi művelt elit körében fontos közüggyé vált. Tanulmányunkban először ennek az impulzív időszaknak a legfőbb jellemzőit kívánjuk összegyűjteni, bár ezek részletes elemzésére ezúttal nem vállalkozunk. Előbb az állami oktatáspolitika megszületését, első törekvéseit és azok eredményeit foglaljuk össze röviden. Majd igyekszünk a szerteágazó vitákban főbb szerepeket vállalók pozícióját és a legfőbb töréspontokat bemutatni. Ezeket az általános tendenciákat pedig írásunk második részében szeretnénk illusztrálni a korszak egyik meghatározó befolyású, ám kevéssé ismert oktatási, művelődési szakértőjének, Johann Melchior von Birkenstock műveinek elemzésével. Mivel Birkenstock csaknem az egész korszakban aktív volt, és árnyalt okfejtései minden fontos kérdést érintettek, személyének vizsgálata az időszak oktatáspolitikai és tanügyi törekvéseinek belső feszültségeire is rávilágít. 1. Az állami oktatáspolitika megszületése és első eredményei Az állami szintű tanügy-irányítási törekvések a felvilágosult abszolutizmus révén jelentek meg Közép-Európában. Nem kizárólag osztrák sajátosság tehát, hogy a 18. század utolsó harmadában az önnön feladatát és szerepét a társadalom irányításában újrafogalmazó uralkodó — és értelmiségi holdudvara — fokozott beleszólást követelt meg az addig szinte kizárólag egyházi felségterületnek számító oktatás kérdéseibe.3

Mindez általában a jezsuita rend feloszlatásával vett különös lendületet, hiszen így az elvi alapon megfogalmazott törekvések idejét felváltotta a sürgető tetteké: a legfőbb iskolafenntartó szerzetesrend felszámolásával nemcsak tanintézetek tömegeiről kellett azonnal gondoskodni, hanem hatalmas vagyon sorsáról is határozni lehetett.4

A Mária Terézia által létrehozott tanügyi alapba sorolt jezsuita vagyon a birodalmi oktatáspolitika államilag ellenőrzött bázisa lett.5 Az 1750-es évektől az 1810-es évek közepéig tartó időszakban a korabeli oktatási rendszer minden szegmensét érintették a különböző tervek és intézkedések. A valódi eredménnyel járó lépések közül talán a tanügyigazgatás állandósulásának, szakszerűbbé válásának és állami felügyelet alá vonásának az irányába mutatóak a legfontosabbak. Elsőként az 1760-ban felállított Udvari Tanulmányi Bizottságot (Studienhofkommission) említhetjük, amely ráadásul 1774-től világi 3 Különösen a porosz felvilágosult uralkodó II. Frigyes példája emelhető ki, aki nemcsak megszervezte az iskolahálózat felügyeletét, de sikerrel vezette be a tankötelezettséget is. De a többi felvilágosult monarcha kapcsán is elmondható, hogy különös figyelmet szenteltek az államilag befolyásolt és ellenőrzött műveltségi szintemelésnek. L. erről: Hans Rosenberg-. Die Uberwindung der monarchischen Autokratie (Preußen). In: Der aufgeklärte Absolutismus. Hg. Karl Ottmar Freiherr von Aretin. Köln 1974. 182-204. 4 A jezsuita rend feloszlatásáról: Hermann Haberzettl-. Die Stellung der Exjesuiten in Politik und Kulturleben Österreichs zu Ende des 18. Jahrhunderts. Wien 1973. 13-17.; William V. Bangert-. A jezsuiták története. Bp. 2002. 343-353. 5 Sigmund Adler. Die Unterrichtsverfassung Kaiser Leopolds II. und die finanzielle Fundierung der österreichischen Universitäten nach den Anträgen Martini. Wien-Leipzig 1917. 1-15.