Századok – 2009

KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123

nem következett be változás, és Vereskovics István Antal plébánost sem nem iktatták be, és nem nevezték ki a plébánia élére.15 4 A tamási plébánia megalapítása szintén a világi nagybirtok konszolidáció­jával függött össze, hiszen uradalmi központ volt, ahová már nagyon korán, a század elején magyarokat telepített le Esterházy Pál nádor. A korábban ott élő rácok 1705-ben elhagyták a települést, helyükre a Dunántúlról katolikus ma­gyarok költöztek be nagy számban.15 5 Nekik köszönhetően az 1710-es évek vé­gére szinte teljesen katolikussá vált a mezőváros.15 6 A közösség ekkor a közép­kori, eléggé romos templomot használta, azaz az egyházi infrastruktúra is lehe­tővé tette volna a plébánia korábbi alapítását. Ez azonban valamilyen okból el­húzódott, és csak Győri Mátyás idehelyezésével történt meg 1719 áprilisában.157 Személyében egy jól képzett, komoly tapasztalattal bíró plébános kezdte meg a közösség megszervezését, akit még ebben az évben kineveztek az újonnan szer­vezett tamási esperesség élére.15 8 Az ő irányításával vette kezdetét az új plébá­niatemplom építése, amelyet 1720-ban az Angyalok Királynéja tiszteletére szen­teltek fel.15 9 Ennek költségeihez a város és a vármegye kisebb összegekkel járult hozzá, ám nagy részét a hívek adakozásából finanszírozták. Esterházy viszont nem élt kegyúri jogaival, és nem támogatta az új templom felépítését.16 0 Ebből világosan kiderül, hogy az itteni plébánia megalapítása egyértelműen a közös­ség, a megfelelő képességű plébános, és Nesselrode püspök akaratán múlt, nem a világi kegyúr kezdeményezte azt. Ennek ellenére Tamási megtartotta kiemelt helyét, és a következő években Domsics Mátyás, majd Fonyó Sándor személyé­ben kitűnő lelkipásztorok folytatták Győri munkáját. Tamási példája jól mutatja a konszolidációs folyamat újabb szakaszát: a közösségek az egyházi személy állandó jelenléte mellett arra is törekedtek, hogy megfelelő infrastruktúrát alakítsanak ki. Meglévő templomaikat elkezd­ték felújítani, vagy — ahogy ez Tamási esetében történt — új építésébe fogtak. A következő két évtizedben többnyire vályogból és nádból készültek ezek az épületek, ezért nem bizonyultak állandóknak.16 1 Az 1740-es évektől kezdve fo­kozatosan átépítették ezeket is,16 2 és a ma látható barokk templomok a század második felében nyerték el formájukat. Ez azonban már a megújulás harmadik fázisát jelentette, így túlmutat tanulmányunk keretein. 154 „Ne investitus neque installatus fuit." Brüsztle, J.\ Recensio i. m. IV 496. 155 Szilágyi M.\ Az újratelepülő Tolna i. m. 42. 156 i742-ben a település 2450 lakosából mindössze négy volt református, három pedig evangéli­kus. Canonica Visitatio 1738-1742. i. m. 282. 157 Brüsztle, J.: Recensio i. m. IV 680. 158 Uo. Győri precizitását jelzi, hogy az anyakönyveket ő kezdte el vezetni a plébánián. Sche­matizmus 1981. i. m. 181. 159 Uo. 239. 160 Az elutasítás körülményeire 1. Brüsztle, J. : Recensio i. m. IV 676. 161 Az egyházmegyében található templomok építésének 18. századi folyamatát a közeljövőben külön tanulmányban készülünk feldolgozni. 162 Dunaszekcsőn például 1736-ban leégett a fatemplom, és ezután kezdték el kőből felépíteni ma is használt templomukat. Canonica Visitatio 1738-1742. i. m. 173. Beremenden az 1740-es évekre teljesen tönkrement a templom, ezért 1745-ben majdnem teljesen fel kellett újítani. Geosits Lajos: A beremendi plébánia története. Siklós 1909. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom