Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Gőzsy Zoltán - Varga Szabolcs: Kontinuitás és reorganizáció a pécsi egyházmegye plébániahálózatában a 18. század első évtizedeiben V/1123
kosok számára a birtokállomány kialakítása, a termelés folyamatossá tétele, bevételeinek rendszeresítése vált alapvető igénnyé. A kontinuusnak nevezhető közösségek a korábbi negatív élmények és tendenciák hatására fogalmazhatták meg konszolidációs elvárásaikat, míg az újonnan betelepült népesség részéről teljesen logikus módon merült fel, hogy új otthonukban nyugodt, a hazai szokásokat, rítusokat valamilyen szinten garantáló állapotokat alakítsanak ki és gyökereztessenek meg. A betelepült közösségek számára éppen a lokális egyházi struktúra jelentette a biztonságot, abban az esetben pedig, ha az velük együtt érkezett (pl. plébános vagy tanító), a folytonosságot.8 Az ezáltal biztosított spirituális tartalom egyfajta pszichikai, lelki nyugalmat eredményezett. A több irányból érkező stabilizációs igények egymásra épülő hatása tehát megteremtett egy olyan folyamatot, amelyben a konszolidáció iránti vágy dominánssá vált. Ezek, bár különböző fázisokban és különböző intenzitással jelentkeztek, mégis összeadódtak, egymásra hatást gyakoroltak. A katolikus megújulás ebben a régióban, nem kizárólag egy felülről, a hatalom felől érkező stratégia eredménye volt, hanem egy belső szándék és igény megnyilvánulása, amelyek jelen esetben kiegészítették, sőt generálták egymást.9 Éppen új alapjai miatt tarthatjuk tehát ezt kevésbé egy belső egyházi reformfolyamatnak, sokkal inkább újjáépítésnek, esetenként egyfajta új rendszer kiépítésének.1 0 Az új élet kereteinek megteremtésében kulcsszerep hárult a Tridentinum során megreformált katolikus egyházra, amely már sokkal nagyobb hangsúlyt fektetett a helyi közösségek spirituális igényeinek kielégítésére, márpedig a helyi egyházi-lelki struktúra kialakulása az egyik legfontosabb fundamentuma a közösség" konszolidációjának.1 1 Mivel ennek színtere a plébánia, ezért a plébániahálózat újjászületésén mérhető le leginkább a konszolidáció folyamata, amelynek intenzitása régiónkban azért is látványos, mert csak részben a középkori alapokon szerveződött újjá, sok esetben új, frissen megtelepedett közösségekben került megalapításra. Mindezek okán nem beszélhetünk pusztán a pusztítás előtti állapot elérésének szándékáról, azaz reorganizációról, mert a világegyházban bekövetkező folyamatok során már egy más egyházi struktúra találkozott az új közösségek által támasztott új igényekkel. Ennek tömör megfogalmazására talán alkalmasabb a neoorganizáció kifejezés. A 18. század első felében tehát az állam szinte minden szereplőjének fontossá vált — különböző okokból — a katolikus egyházi struktúra megszervezése és annak effektív működtetése. A szervezet részben reorganizációja, részben 8 Ezekkel kapcsolatban viszonylag kevés kutatási és szakirodalmi eredmény áll a rendelkezésünkre, legújabban: Norbert Spannenberger: Konfession und Gruppenbildungsprozeß bei den deutschen Migranten im Ungarn des 18. Jahrhunderts. In: Konfessionelle Pluralität als Herausforderung. Koexistenz und Konflikt in Spätmittelalter und Früher Neuzeit. Winfried Eberhard zum 65. Geburtstag. Leipzig 2006. 604-618.; Karl-Peter Krauss: Deutsche Auswanderer in Ungarn. Ansiedlung in der Herrschaft Boly im 18. Jahrhundert. Stuttgart 2003. 9 Vö. Ernst Walter Zeeden: Die Entstehung der Konfessionen. Grundlagen und Formen der Konfessionsbildung im Zeitalter der Glaubenskämpfe. Wien 1965. 99. 10 Többek között ez is egyfajta bizonyíték arra, hogy nem lehet egységesen kezelni a konfesszionalizmus kérdését. 11 A Tridentinum magyarországi megvalósulásáról alapvető: Vanyó Tihamér: A Trienti Zsinat határozatainak végrehajtása Magyarországon. A magyarországi római katolikus egyházfegyelem alakulása 1600-1850. Pannonhalma 1933.
