Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105
zében tartotta.66 A prímás azonban a jezsuitákat támogatta a monasztikusok ellenében: Keresztély Ágost a jezsuita címzetes apátok, prépostok személyes meghívása mellett leginkább azzal érvelt, hogy így a katolikusoknak még több szavazata lenne az alsótáblán.6 7 A ciszterci apát törekvését ellenben nem támogatta, mondván, csak azért akar magának előkelő helyet biztosítani, hogy még több birtokot szerezzen az országban. Ezzel összefüggésben Erdődy egri püspök már korábban is nehezményezte, hogy a ciszterciek a birtokok jövedelmét kiviszik az országból. Ezt a vádat a későbbi országgyűléseken majd több megye is megfogalmazza.6 8 Az 1712. évi tanácskozáson még Kratochvil Károly, a klosterbrucki premontrei apát kérését is tárgyalták, aki szintén fel akart kerülni a felsőtáblára. Legfontosabb érvei között az szerepelt, hogy ő a magyarországi premontrei apátságok vizitátora (ezzel nyilvánvalóan a pannonhalmi apáthoz és a pálos rendfőnökhöz kívánta hasonlítani magát), valamint hogy reguláris kanonokrendi elöljáró (utalva ezzel a zágrábi nagyprépostra). A szerzetesi elöljárók egymás közötti ülésrendje is felmerült ezen a tanácskozáson. Itt Hermann Engelbert ciszterci követ a jezsuitákkal szembenipraecedentiáyéX a Troppaui Hercegség példáján keresztül próbálta meg biztosítani, ahol törvényben mondták ki a ciszterciek elsőbbségét. Ezt azonban Kereszély Ágost azzal söpörte le az asztalról, hogy nem Felső Sziléziában, hanem Magyarországon folyik a tanácskozás. A praecedentia tárgyában végül a püspököknél már ismert, a szentelési, illetve a kinevezési sorrendet figyelembe vevő javaslat született, amely a reális apátokat a címzetesek elé vette, de az apátok követei a jezsuiták mögé szorultak.69 Végül a jezsuiták kérdését még egyszer tárgyalta az alsótábla is, a július 14-ei ülésen. Itt újra felfokozott indulatok között fejezték ki a rendek óhajukat az önálló magyar rendtartomány felállításáról.7 0 A következő, 1714-1715. évi ülésszakon elsőként ismét a klosterbrucki premontrei apát fordult az országgyűléshez, és megint csak a pálos generálisra, valamint a pannonhalmi főapátra hivatkozva kért a maga számára is felsőtáblai megjelenési jogot. Hivatkozott továbbá a váradhegyfoki prépostság nagy múltjára és arra az anyagi áldozatra is, amelyet a premontrei rend és kifejezetten a klosterbrucki konvent Magyarországért hozott.7 1 Vele egy időben Ackermann Tóbiás heinrichaui ciszterci apát, a zirci apáti cím birtokosa is a diétához fordult, megismételve 1712. évi kérvényét. O is megemlítette a pálos rendfőnököt és a bencés főapátot, és utóbbira hivatkozva hangsúlyozta, hogy heinrichaui apátként maga is kvázi püspöki joghatósággal (quasi episcopalis iurisdictio) rendelkezik, ezért őt is megilleti a felsőtáblai hely.72 Harmadik kérelmezőként Ravasz Ferenc, a pozsonyi jezsuita kollégium 66 így a lébényi és a szkalkai javadalmat is. Vö. Sörös Pongrácz: Az elenyészett benczés apátságok. (A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története XII/B.) Bp. 1912. 217., 423. 67 Tehát — legalább is a korszak elején — fontos volt a klérus létszáma a szavazáskor. Vö. Szíjártó /.: Diéta i. m. 281-296. 68 L. pl. Alpár Lucián: A zirci apátság függetlenítésének kérdése. Bp. 1942. 26. 69 VEML Xllg 450. Acta et observata... pag. 76-94. 70 Uo. pag. 169-170. 71 MOL N50, Regnicolaris levéltár, Archivum regni, Diaetae arrni 1708-1715, Lad. R. Fasc. N. Nr. 65. 72 Uo. Fasc. T. Nr. 63.