Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105
rik képviselte a kettős apátság elöljáróját. A premontreiek közül Sancius Róbert csornai prépost jelent meg személyesen, a váradhegyfoki prépostot pedig Helcher Félix képviselte. A jezsuiták képviselőit, Madocsányi Andrást és Gyurkovics Jánost is a jelenlévők között találjuk.5 6 A szerzetesrendek országgyűlési részvételének kérdésével többször foglalkozott az 1708-1715. évi országgyűlés. A német lovagrend már az 1708. évi ülésszak második napján, március 8-án kérvényezte befogadását a felsőtábla rendjeitől, arra hivatkozva, hogy már évszázadokkal korábban részt vettek birtokos rendként az országgyűlés munkájában. A kérést a főrendek nem támogatták.5 7 Az alsótábla jóval később, június 12-én foglalkozott a lovagrend kérésével. Itt még nagyobb ellenállás mutatkozott: a rendek méltatlankodva fogadták a kérvényt, mivel szerintük a lovagrend sohasem volt befogadva Magyarországon, ráadásul a rend alapszabálya szerint csak németek lehetnek tagjai, így a magyarok sem kívánják a lovagrendet soraik között látni.5 8 1708. június 12-én a felsőtábla egy másik szerzetesrenddel, a jezsuitákkal foglalkozott. Mint látni fogjuk ezzel a szerzettel kapcsolatban támadt a legtöbb indulat a rendek között. Ekkor — forrásunk szerint — még csak azt a panaszt fogalmazták meg, hogy nem kaptak regálist az országgyűlésre (holott láttuk, hogy egy képviselőjük mégis jelen volt). Ezután felolvasták a kancellária (közelebbről nem ismert) válaszát is a jezsuiták beadványára.5 9 Nincs adatunk arra, hogy a felsőtábla ekkor más szerzetesrendek ügyét is tárgyalta volna, az alsótáblán azonban többen is szóba kerültek. Május 2-án az ágostonos remeték emlékiratukban kérték az országba történő visszafogadásukat, de ekkor ez ügyben még nem született döntés. E hónap 7. napján és június 6-án a máltaiak folyamodtak befogadásukért. Ellenük főleg a vármegyei követek léptek fel, míg a Királyi Tábla néhány ülnöke és egyes városi követek támogatták kérésüket. így ezt a kérdést is későbbre halasztották. Május 31-én a minoriták Szent Erzsébet provinciájának tagjai fordultak a rendekhez befogadásuk ügyében. Beadványukban jó érzékkel hangsúlyozták hogy már különváltak az idegen rendtartománytól. Ügyüket a rendek felkarolták: befogadásukat felterjesztették az uralkodóhoz. A jezsuiták esetében azonban ismét elutasítóak voltak: csak abban az esetben voltak hajlandóak támogatni a már a felsőtáblát is megjárt kérvényt, ha a rend magyarországi tagjai különválnak az ausztriai rendtartománytól.60 Ezzel a Rákóczi Ferenc fejedelemhez hű rendek követelését tették magukévá.6 1 56 A diaeta-munkacsoport adatbázisa: http://ludens.elte.hu/~szijarto/dieta-index.html „Adatbázis" menüpont (letöltés ideje: 2009. június 6.) (a továbbiakban: Diaeta-adatbázis). 57 Erdődy Sándor Vas megyei főispán naplója a pozsonyi országgyűlésről. Közli: Köpeczi Béla -R. Várkonyi Ágnes: Rákóczi tükör. Naplók jelentések, emlékiratok a Rákóczi-szabadságharcról I—II. (Millenniumi magyar történelem, Források) Bp. 2004. II. 339. 58 Zsilinszky M.\ Vallásügyi i. m. 346. 59 Erdődy naplója i. m. 347. 60 Zsilinszky M.\ Vallásügyi i. m. 345-346. A szétválasztásról később vizsgálat is indult: Informatio, interrogatorium et postulatum de divisione Provinciáé Austriae 1712. Közli: Lukács László: A független magyar jezsuita rendtartomány kérdése és az osztrák abszolutizmus (1649-1773). (Adattár XVI-XVIII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez 25.) Szeged 1989. 107-111.: Nr. 34. Az ügy előzményeiről: uo. 29., 36. 61 R. Várkonyi Ágnes: II. Rákóczi Ferenc és a jezsuiták. In: A magyar jezsuiták küldetése a kezdetektől napjainkig. Szerk. Szilágyi Csaba. (Rendtörténeti konferenciák 2.) Piliscsaba 2006. 163-190.
