Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Forgó András: A 18. század elején visszatérő szerzetesi közösségek, mint a magyarországi rendi politika új szereplői V/1105
A 12. században eredetileg ír szerzetesek számára épült a bécsi bencés monostor, amelynek legfőbb feladata a többi „skót" apátsághoz hasonlóan a Szentföldről hazatért zarándokok elszállásolása és pasztorálása volt. A 15. század elején az ír szerzeteseket németek váltották fel. Bár a konvent sokat szenvedett az 1679. évi pestisjárvány és az 1683. évi török ostrom idején, a század végén itt is megfigyelhető az apátság gazdasági megerősödése. Az apátok egyházi befolyását mutatja, hogy többüket bécsi segédpüspökké is kinevezték.1 0 A bécsi „skótok" a magyarországi birtokok egy részét ugyan megkapták, de a monostort nem építették újjá, csupán egy kis ház épült Telkin, majd korszakunk után, a szomszédos Budajenőn építettek rendházat. A jószágkormányzat és a lelkipásztorkodás elvégzésére mindössze néhány szerzetes érkezett Bécsből, így természetesen apátot sem küldött az anyakonvent.1 1 A birtokokat részben Budáról igazgatták, ahol házat és szőlőt is vásároltak.1 2 A másik külföldi tulajdonba került bencés apátság a Szent Adorján vértanú tiszteletére emelt zalavári volt, ezt Bessel Gottfried göttweigi apát (1714-1749) szerezte meg az uralkodótól 1715-ben. Az 1083-ban, eredetileg ágostonos kanonokok számára épült göttweigi kolostor a reformáció idejében léte megszűnésének határára került (1556-ban mindössze egyetlen rendtag élt az apátságban), de több közeli kolostorhoz hasonlóan Melkből kapott utánpótlást.13 Igazi virágkorát a kiterjedt politikai kapcsolatokkal rendelkező és főként a Schönborn család támogatását élvező Bessel apát kormányzása alatt élte, aki tevékeny részese volt a 18. század első felében zajlott diplomáciai életnek.14 Göttweig esetében is egy renden belüli konfliktus nehezítette meg a magyarországi apátság átvételét. Ludwigsdorff Emilián konventtag bécsi kapcsolatai segítségével elérte, hogy őt nevezzék ki zalavári apáttá és így az apáttal rendelkező Zalavár kerüljön Göttweig függésébe. Az uralkodói adománylevél ki is emelte, hogy az apátság élére mindig külön, főpapi jelvényekkel ellátott apátot köteles Göttweig állítani. Bessel atyaapát azonban nem egyezett bele a döntésbe, Zalavárt közvetlenül Göttweigből kívánta irányítani, a magyarországi apátságba csak jószágkormányzót küldött. Az ügy odáig fajult, hogy Ludwigsdorffot benedikálása után apátja börtönbe vetette, nehogy átvehesse Zalavárt. Bessel apát végül elérte, hogy Ludwigsdorff lemondjon apáti címéről, és így közvetlenül az ausztriai monostor javára fordíthassa a magyarországi apátság birtokainak jövedelmét. Ez az állapot egészen 1769-ig tartott, amikor Zala vármegye és a Helytartótanács kegyes alapítványi bizottságának nyomására Göttweiget rászorították, hogy Zalavárra külön apátot nevezzen ki. Az atyaapát és a 10 Cölestin Rapf OSB - Heinrich Ferenczy OSB: Wien, Schotten. In: Germania Benedictina i. m. 779-818. 11 Sörös Pongrácz: Az elenyészett apátságok. (A Pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története XII.) Bp. 1912. 453^61. 12 Eugen Bonomi: Die ungarische Abtei Telki unter den Wiener Schotten (1702-1881). Deutsche und ungarische Bauern bei Benediktinern. (Veröffentlichungen des Südostdeutschen Kulturwerks Reihe B., Bd. 35) München 1977. 10.: 14. jegyzet. 13 Gregor Lechner OSB: Göttweitg. In: Germania Benediktina i. m. 768-844. 14 Életéről: Gottfried Bessel (1672-1749). Diplomat in Kurmainz - Abt von Göttweig, Wissenschaftler und Kunstmäzen. Hrsg. Franz Rudolf Reichert. (Quellen und Abhandlungen zur mittelrheinischen Kirchengeschichte 16.) Mainz 1972.
