Századok – 2009

TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063

um alapján adózó helység jobbágyainak zöme örökös, csakúgy, mint a szokás szerint adózó helységek (125 helység) jobbágyainak nagy többsége is. Pest megye 185 helységéből 92 részben vagy egészen szabadmenetelű jobbágyok által lakott volt, tehát valamivel 50% alatt maradt a szabadmenetelűek aránya az örökös jobbágyokhoz képest, ami meglepő, lévén, hogy Pest megye hódoltsági megye volt, szemben Zalával, ahol a szabadmenetelű jobbágyok száma meghaladta az örökös jobbágyokét, és a megye egész területe soha nem tartozott a hódoltsághoz. Pest megyében is kevesen adóztak urbárium alapján, mindössze 7 helyen, ezzel szemben a helységek zöme kontraktus (92) vagy usus (87) szerint szolgált. Borsod megye 162 helységéből mindössze 13 helyen éltek csak örökös jobbágyok, 66 helyen szabadmenetelűek és 83 helyen egymás mellett élt a két jobbágyi kategória, de itt is meghaladta a szabadmenetelűek száma az örökös jobbágyokét. 17 helyen fordult csak elő urbárium után való adózás, megtalálható a kontraktus is, de a meghatározó a szokás szerint való adózás volt. Az örökös jobbágyok által lakott 13 helység közül 11 helyen szokás, 2 helyen urbárium szabta meg a jobbágyok terheit. A 66 szabadmenetelű helységből 10 helyen urbárium, 34 helyen szokás, 17 helyen kontraktus, 2 helyen egyidejűleg urbárium és szokás, 1 helyen kontraktus és szokás által terheltettek a parasztok. Tehát a szabadmenetelű jobbágyok nemcsak kontraktus szerint rótták le terheiket. Szatmár megyében a 247 település több mint a fele szokás alapján adózott, 15 helyen urbárium, 4 helyen urbárium és szokás alapján, 51 helyen kontraktus szerint. A kontraktualisták nagy többsége szabadmenetelű jobbágy volt, a szokás és az urbárium alapján adózók zöme örökös jobbágy, de találunk urbárium alapján adózó szabadmenetelű jobbágyot éppen úgy, mint ahogy a szokás útján adózók között is vannak szabadmenetelűek. Abaúj megye 209 helysége közül 161-ben szokás alapján adóztak a jobbágyok és zömük örökös jobbágy volt. 4 helyen vallottak urbárium létéről, közülük egy település vallotta magát szabadmenetelűnek, a másik háromban vegyesen élt a két jobbágyi kategória. 11 helyen számoltak be kontraktusról és 24 helyen a jobbágyok egyik része kontraktus, másik része szokás vagy urbárium szerint szolgált. Közülük is kevés szabadmenetelű jobbágyot találunk. Végül Torna megye jobbágyai 9 helyen örökösnek, 6 helyen szabadmenetelűnek vallották magukat, és 27 településen a paraszti vallomások tanúsága szerint együtt élt a két jobbágyi kategória. 6 helyen kontraktus alapján adóztak, az összes többi helyen szokás alapján. A vizsgált megyék űrbéri viszonyai között a legnagyobb különbség a jobbágyok jogállásában volt. Borsod, Pest, Tolna és Zala megyében meghatározó volt a szabadmenetelű jobbágyi kategória, a többi helyen az örökös jobbágyi státus volt a jellemző, de mindenütt éltek szabadmenetelű jobbágyok is. Minden megyében a bevett szokás alapján történő adózás volt a legelterjedtebb, és feltűnő az urbárium alapján történő adózás elenyésző volta, vagyis a 18. század második felében is még az írásban nem rögzített szokás(jog) volt a meghatározó a paraszti közösségekben. A kontraktusos adózási mód Zalában és Tolnában volt a leggyakoribb és általában a szabadmenetelű jobbágyokhoz kötődik, de mindenütt előfordul ez az adózási mód, és nem kizárólag a szabadmenetelű job-