Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
pot. Kilenced, heted, néha tized is előfordult. Ajándék csak itt-ott volt. A 8 faluból 2-ben éltek szabadmenetelű jobbágyok, például Kér jobbágyai verbális kontraktusuk értelmében szabadmenetelű taksásoknak vallották magukat. 4 helységben adóztak urbárium szerint: Forró, Garadna, Göncz oppidum, Litka. Hagyományos módon adóztak, pénzadóval, kilenceddel, naturáliákkal és sok robottal tartoztak, Göncz lakói kevesebb munkajáradékot teljesítettek, valamennyien szabadmenetelűek, a többi helységben vegyesen éltek örökös és szabadmenetelű jobbágyok. A jobbágyok zöme usus szerint adózott, 75 helységben pénzadóval tartoztak, ez főként robotváltság vagy kilenced-váltság, hol taksa, hol árenda, hol Szent Márton- vagy Szent Mihály-napi adó volt a neve. 92 helységben fordult elő culinaria (általában 1-2 csirke), néhol megváltották. A Kassa város birtokában lévő falvak 2-3 borjút adtak (Alsó-Tőkés, Baska, Bela, Felső-Tőkés, Forró, Garadna, Hámor, Kassa-Ujfalu, Miszloka). Dézsma valamilyen formában mindenütt előfordult: 93 helység kilencedet adott, 51 helység tizedet, de sokszor szerepel nyolcad és heted is. Kevés volt a megyében a kontraktualista, legkedvezőbb a mezővárosi parasztok helyzete volt, a 7 mezőváros közül 5 kontraktualista, de még itt is éltek urbárium alapján adózók (Göncz) és usus szerint szolgálók (Enyitzke). A szokás szerint szolgálók zöme terhes robotot teljesítő örökös jobbágy volt.88 Szatmár megyében gróf Károlyi Sándor telepítései révén a magyarok mellett németek és oláhok színesítették az etnikai képet, összesen 247 helysége volt a megyének az úrbérrendezés idején. Legnagyobb birtokosa gróf Károlyi Antal volt (54 település a nagykárolyi, a szatmári, az erdődi, az ecsedi, a bélteleki uradalomban és számos falu részbirtokosa), 10 helység a királyi fiskus, 5 a Becsky család birtokában, 4 Nagybánya város kezén volt. Ezen kívül nincs olyan birtokosa a megyének, akinek 3 egész falunál több birtoka lett volna, sokan 10-20 helyen rendelkeztek részbirtokokkal. 114 település volt egy-egy család kezén, a többin 3-10-15 birtokos osztozott. 3 helység teljesen kontraktualista:: Béltelek, Ecseg és Tarpa oppidumok. Béltelek mezővárost 1723-ban telepített németek lakták. A 106 colonus a 3 adómentes év után kötött szerződés értelmében 15 nap marhás vagy gyalog robotot teljesített, valamint kilencedet is adtak. Ecseden a 3. kérdőpont szerint a lakosok örökre mentesültek a földesúri terhek alól, ez a privilégium Báthory Gábor fejedelem idejéből való. A lakosok szabadon örökölhettek, tisztviselőiket maguk választották, szerzett jószágaikat eladhatták, és szabadon költözhettek. Az úrbérrendezés idején azt vallották a parasztok, hogy 34 éve minden gazda 51 krajcár taksával tartozik, de mással nem, nem is robotolnak. Végül Tarpa magyar lakói egy összegben, fejenként adtak censust és füstpénzt, emellett robotoltak is. Mindhárom oppidum parasztjai szabadmenetelűek voltak, Bélteleken engedéllyel költözhettek, ellenkező esetben szökevénynek nyilvánították Őket. Korábban 15 helység volt kontraktualista, a kontraktusuk a telepítéskor meghatározott adómentes évek eltelte után keletkezett. Eszerint mérsékelt taksát fizettek, évente mindössze 3-12-15 napot robotoltak, néha épületet vagy utat javítottak, ajándékot és kilencedet adtak. Az úrbérrendezés idején a 15 helységből 14 már szokás alap-88 Uo. 67-74.
