Századok – 2009
TANULMÁNYOK - Horváth Zita: Örökös és szabadmenetelű jobbágyok a 18. századi Magyarországon V/1063
remtett, még ha hatását tekintve ez nem is mindenhol jelentett tényleges javulást. A tulajdonviszonyokat ugyanakkor érintetlenül hagyta, de ennek megváltoztatása nem is szerepelt az udvar céljai között. Az urbárium jogilag szétválasztotta az úrbéres és az urasági földeket. A parasztság viszont ezután már csak irtásfölddel, szőlő-felvállalással, paraszti bérlettel és a remanenciális földdel bővíthette birtokát.6 4 Az úrbérrendezést az 1790-91. évi országgyűlés becikkelyezte. Igazi hatása majd az 1848. évi jobbágyfelszabadításkor tűnik ki, amikor csak az úrbéres jobbágyok válhatnak a használatukban lévő föld birtokosává. Örökös és szabadmenetelű jobbágyok - „Ezen helységnek lakosai örökös jobbágyok-é, vagy nem?"6 5 Az eddigiekben a bevezető, rövid historiográfiai fejezetet követően igyekeztem összefoglalni mindazt, amit a parasztság 18. századi viszonyairól tudunk. Ennek fényében lehet érdekesebb és tanulságosabb mindaz, ami majd az alábbiakban a forrásokból elénk tárul, megerősítve vagy megcáfolva, esetleg kiegészítve mindazt, amit a kérdésről tudunk. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatainak adatait felhasználva néztem végig néhány megye jobbágyainak sorsát. A megyék kiválasztásánál azt tartottam szem előtt, hogy lehetőség szerint az ország más-más területén helyezkedjenek el, legyen közöttük dunántúli, volt hódoltsági és észak-magyarországi megye egyaránt. A dunántúli megyék közül Zala, Tolna (egyben hódoltsági megye), Baranya (egyben volt hódoltsági megye) és Sopron megyéket választottam, a Duna-Tisza közéről a volt hódoltsági területen fekvő Pest megyét, Észak-Magyarországról Borsod, Szatmár, Abaúj és Torna megyéket.6 6 Az ország egész területére vonatkozóan egyedül az úrbérrendezés forrásai adnak alkalmat komparatív vizsgálatra, korábbi időszakokból esetlegesek azok a források, amelyek az örökös jobbágyság kérdéskörére vonatkoznak, legalábbis nagy tömegben nem állnak 64 1767-ben kb. 600.000 úrbéres családfő kb. 6 millió hold körüli földdel rendelkezett. A parasztok kezén lévő mezőgazdaságilag hasznosított terület 1767-1848 között nagyjából megduplázódott, az agrárnépesség növekedésének üteme ennél lassúbb volt. Kaposi Z. : Magyarország gazdaságtörténete i. m. 190. 65 Horváth Z. : Paraszti vallomások Zalában I. i. m. 50. A 9. kérdése a paraszti vallomásoknak. 66 Jelen tanulmány Zala megyére vonatkozó megállapításai önálló, primér forrásokra épülő kutatáson alapszanak, illetve az általam ezek alapján megjelentett paraszti vallomásokon, míg Pest, Borsod és részben Sopron és Torna megyék esetében a Wellmann Imre és Tóth Péter által kiadott paraszti vallomásokat használtam. Wellmann /.: A parasztnép sorsa Pest megyében i. m.; Tóth Péter: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai. Borsod megye. 1770. Miskolc 1991.; Uő: A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai Sopron vármegyében. I. Magyar és latin nyelvű vallomások (1767). Sopron 1998.; Horváth Z.: Paraszti vallomások Zalában I. i. m. és Horváth Zita: Paraszti vallomások Zalában II. A Mária Terézia-kori úrbérrendezés Zala megye egerszegi, lövői és muraközi járásában. (Zalai Gyűjtemény 60.) Zalaegerszeg 2006.; Mária Terézia-kori úrbérrendezés. In: Torna vármegye és társadalma 18-19. századi források tükrében. Szerk. Rémiás Tibor. Bódvaszilas-Miskolc 2002. 113-195. Emellett Lukács Zsófia hét megyére kiterjedő kutatásait használtam elsősorban: Lukács Zs.: A szerződéses jobbágyok helyzete i. m. és természetesen Varga János már több ízben citált, alapvető monográfiáját, amely behatóan foglalkozott az örökös és szabadmenetelű jobbágyság kérdésével: Varga J.: Jobbágyrendszer a magyarországi i. m.
