Századok – 2009
KÖZLEMÉNYEK - Solymosi József: Forradalmi átalakulás Északkelet-Magyarországon 1848-ban. (Ung, Bereg, Máramaros és Ugocsa vármegyék 1848 tavaszán és nyarán) I/83
Megye/város Lakosság (fő, kerekítve) Nemzetőrség (fő) Arány (%) Bereg 126 000 1180 (április vége) 6000 (augusztus eleje) 0.9 4.8 Ung 116 000 6000 (szeptember) 5.2 Máramaros 177 000 3795 (június vége) 2.1 „ Ugocsa 50 000 2400 (július közepe)7 3 4.8 Beregszász 3500 300 (április vége) 424 (míyus vége) 8.6 12 Munkács 4400 330 (április vége) 400 (május vége) 7.5 9 Ungvár 8000 400 (június vége) 5 Sziget 6000 378 (június eleje) 6.3 Beregben már áprilisban, a többi megyében csak később, a nyár folyamán indult meg a szervezés. A megyék mellett egyes városok is állítottak ki nemzetőröket. így Beregszász és Munkács már április végére rendelkezett nemzetőrséggel, kiket a megyei létszámnál is figyelembe vettek. Ungvár városa pedig a megyei létszámon felül állított ki június végére egy nemzetőrcsapatot. A gyalogos alakulatokon kívül szerveztek lovas nemzetőri osztályokat is. A Bereg, Zemplén és Ung megyék területén szervezett lovasosztály létszáma 100 fő volt, mindannyian Bereg és Ung megyéből. A Szabolcs, Szatmár és Ugocsa által kiállított lovas nemzetőrség létszáma mintegy 50 főt számlált, de mindannyian Szatmár megyeiek voltak. Máramaros területéről nem szerveztek lovas nemzetőrséget.74 A négy vármegyében összeírt nemzetőrség összlétszáma mintegy 18 700 főt tett ki. Ez az országos létszám valamivel több, mint 5 %-a, hiszen a szűkebb értelemben vett Magyarországon, tehát Erdély és Horvátország nélkül 1848 nyarára mintegy 350-380 ezer főnyi nemzetőrt írtak össze.7 5 A négy megye közül háromnál ugyanígy 5% körüli eredményt kapunk, ha a helyi nemzetőrség összlakossághoz viszonyított arányát vizsgáljuk. Az egyetlen kivétel Máramaros, ahol mindössze a lakosság 2%-a lett nemzetőr. Ez az adat azért nem meglepő, mert ez a megye az ország legszegényebb törvényhatóságai közé tartozott és a nemzetőri cenzus itt valószínűleg túl magasnak bizonyult. Az 1848. évi XXII. törvénycikk ugyan nem írta elő nemzetőri tüzérség szervezését, de az egyes törvényhatóságok saját hatáskörben igyekeztek biztosítani a gyalogos és lovas nemzetőregységek mellé a tüzérfedezetet is. Ez különösen akkor vált jellemzővé, amikor 1848 nyarán és őszén a szerb és a horvát lázadás már komoly fegyveres küzdelemre késztette a magyar kormányt. így például Bereg megye nemzetőr őrnagya, Eötvös Tamás szeptember 28-án számolt be a megyei választmánynak egy korábbi rendelet nyomán tett intézkedéseiről. Két önkéntest toborzott, hogy azokat tüzérségi oktatás céljából Szolnokra, vagy Pestre küldjék, illetve javasolta ágyúk mielőbbi helyi előállítását. Máramarosban és Ugocsában is foglalkoztak a kérdéssel. Előbbi vármegye újoncokat 73 Más adat szerint Ugocsában június végére már 3539 nemzetőrt írtak össze. L. Bagu Balázs -Szakáll Mihály. A szabadságharc nemzetőrei. Ungvár-Bp. 1994. 17-19. 74 Urbán A.: A nemzetőrség i. m. 394. 75 Hermann R.: 1848-1849. i. m. 48.
