Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Bois, Jean-Pierre: Don Juan dAutriche (Ism: Tóth Ferenc) IV/1007

Jean-Pierre Bois DON JUAN D'AUTRICHE Paris, Tallandier, 2008. 409 o. A francia történetírás egyik legnépszerűbb műfaja a történelmi életrajz. A referenciának számító Fayard kiadó mellett számos más kiadó is nagy sikerrel jelentet meg évente akár több tucatnyi ismert vagy kevésbé ismert történelmi személyekről szóló regényes biográfiát. A Tallandier kiadó egyike ezen feltörekvő vállalkozásoknak, amely ahelyett, hogy a nagy nemzeti panteon portréinak sokadik változatait gyártaná, inkább az árnyékba borult nemzetközi jelentőségű hírességeknek szentelte sorozatát. A tavalyi év során két, az 1571. évi lepantói csatában elhíresült személy, Andrea Doria és Don Juan de Austria kapott neves írók tollából származó, igényes francia nyelvű életrajzot. Az utóbbi szerzőjét, Jean-Pierre Bois professzort, már nem kell a magyar közönség számára bemutatni, hiszen a Hadtörténelmi Közlemények nem olyan régen adta közre életpályáját is bemutató tudományos portréját („A hadsereg szociális nézőpontú tanulmányozásától a hadművészet története felé" Bemutatjuk Jean-Pierre Bois hadtörténészt, a Nantes-i Egyetem professzorát. Hadtörténelmi Közlemények 119. [2006: 4. sz.] 995-1011. o.). A kötet első fejezetében V Károly császár híres gyermekének születése és gyermekkora rejtélyeibe vezet be a szerző. Megismerhetjük ledér hajlamú anyja mellett azokat a személyeket, akik a császár természetes gyermekének első éveiben leginkább meghatározó szerepet játszottak: elsősorban a két nevelőnő Ana de Medina és Dona Magdalena de Ulloa személyében a gyengéd női kezek hatását, majd Don Luis Mendez de Quijada gyáméban pedig a későbbi hadvezér pályáját előkészítő katona példáját. A meghatározó személyek mellett színes történelmi körképet is kap az olvasó, amely európai távlatokban mutatja be a kor fontosabb eseményeit. Mindemellett párhuzamos életrajzok alkalmazásával jeleníti meg hőse szűkebb környezetét. Ebben elsődleges helyet kap II. Fülöp és tragikus sorsú fia, Don Carlos élettörténete, akinek fizikai és erkölcsi süllyedése egyfajta ellenpontját képezi Don Juan felemelkedésének. Időnként felvillan más kortársak életének egy-egy rövid eleme, amely egyfajta kronológiai és művelődéstörténeti tájékozódási pontot ad az olvasónak. így kap szerepet Cervantes élettörténete is, amely búvópatakként, időnként fel-felbukkanva kíséri a történet folyamát. A munkát alapos dokumentáció és forráskritika jellemzi. Szinte minden leírt esemény mögött ott találhatók a megfelelő források és a pontos bibliográfiai jelzetek. Nem hiányzik ugyanakkor a szerző regényes fantáziája sem, hiszen egyes jelenetek drámai feszültségű ábrázolása révén az olvasó olyan irodalmi igényű élethű szövegeket kaphat, mint például az 1559. május 21-ei autodafé leírása, amelyek olvasásába szinte beleborzong. A mű második fejezete az ifjú serdülőkorát a konfliktusok növekvő számával és intenzitásával is fokozza, és így vezeti el az olvasót a férfikor küszöbét jelentő háborús tűzkeresztséghez, amelyet a moriszkók ellen vívott spanyolországi belharcok jelentik. A moriszkók elleni háború (1568-1570) a kötet egyik önálló egységét képezi, és hadtörténeti szempontból hiánypótló tanulmányt jelent. A moriszkók helyzetének ismertetése után Jean-Pierre Bois behatóan tanulmányozza a felkelésük kirobbanásának okait és bemutatja a felkelés helyszínéül szolgáló andalúziai hegyvidéket, amely a moriszkók ellenállásának legfőbb támasza volt. A hadműveletek elemzése és Don Juan hadvezéri döntéseinek bemutatása során a neves francia hadtörténész e furcsa háború történetének talán eddigi legteljesebb interpretációját adja. A moriszkók elleni háborúban bizonyított hadvezér számára az újabb megmérettetésre a tengeren kerül sor, amikor a törökellenes Szent Liga flottája kerül parancsnoksága alá. A flotta felállításának és vezényletének nehézségei nem kerülték el a történetíró figyelmét, aki a korabeli tengeri hadviselés taktikai hagyományaival szembetűnően eltérő módon fellépő fiatal hadvezér teljesítményét korszakalkotónak tekinti. A lepantói ütközet egyébként, szemben a korábbi Don Juan de Austria életrajzokkal, nem a biográfia leghangsúlyosabb része. A szerző szándékosan próbálja egyensúlyba hozni Andrea Doria és Don Juan szerepét, ellentétben a korabeli közvéleményben elterjedt tévhitekkel. A lepantói győzelem elhozza Don Juan számára az európai hírnevet és V Károly természetes gyermeke talán méltán remél jutalmul koronát. A moreai és albániai királyság délibábjai, a tuniszi királyság ábrándja után a genovai, a francia, a lengyel és az angol korona kimérái kerítik hatalmukba a tehetséges sorsú, de illegitim származású ifjút, aki extravagáns viselkedésével is kilógott a korabeli európai uralkodók sorából. Végül a sors az északi flamand tartományok kormányzására hívja a fiatal hadvezért, aki számára ez végzetes lesz, hiszen innen soha nem tér már haza Spanyolországba. A németalföldi felkelés katonai és politikai kihí-