Századok – 2009

TÖRTÉNETI IRODALOM - Európa az újkorban (16-18. század). (Ism: Bradács Gábor) IV/999

szakban meghatározó szellemi mozgalmakat, a humanizmust és a reneszánszt, amelyek gyökerei a 14. század derekára vezethetőek vissza. Bemutatja a reformációt, amelyet a humanizmus és a reneszánsz előkészített, a római katolikus egyház hanyatlása és a társadalmi feszültségek együttese pedig a 16. század elején hozott napvilágra; valamint a reformáció kiváltotta katolikus sokk kiheverése után megindult ellenreformációt, katolikus restaurációt (a címadás egyfajta konszenzust tükröz, ugyanis ennek a mozgalomnak a megítélése, sőt maga az elnevezése is egészen más úgy a katolikus, mint a protestáns történetírásban). Barta János a 16. és 18. század közötti képzőművészet és anyagi kultúra változásait ismerteti, ezeknek a legfontosabb stílusait, a reneszánszt, a barokkot és a klasszicizmust; a középkort taglaló két korábbi kötethez képest a képzőművészet mellett itt megjelenik a zenetörténet is. Pósán László az ún. „magas" és a „népi" kultúrát hasonlítja össze, ezek kölcsönhatásait ismerteti, különös tekintettel az ünnepekre és a szokásokra. Orosz István bemutatja a tudomány- és technikatörténet legjelentősebb állomásait a 16-18. században, a legjelentősebb tudósok, feltalálók és tudományos paradigmák felsorolásával; Kovács Zoltán egyetemi adjunktus az iskolarendszer koraújkorban bekövetkezett átalakulását, valamint a közvélemény, az olvasó, művelődő, a közügyekre egyre nagyobb befolyással lévő társadalmi rétegek kialakulását veszi górcső alá. Papp Imre a felvilágosodást, a 18. század második felének legjelentősebb szellemi mozgalmát tárgyalja. A fogalom tisztázása után bemutatja társadalmi, kulturális és politikai előzményeit (szalonok, szabadkőműves páholyok, tudós társaságok stb.), az Enciklopédiát, majd a francia és az annak előzményének tekinthető angol felvilágosodást a legjelentősebb képviselőikkel együtt {Locke, Voltaire, Montesquieu, Diderot, Quesnay, d'Alembert, Rousseau), de betekintést nyerhetünk az Európa más régióiban, Németországban (Leibniz, Kant), Itáliában (Vico, Beccaria) és Magyarországon (Bessenyei György, Hajnóczy József) kibontakozott felvilágosodásba is. A kötet utolsó két részét Pósán László írta. Részletesen tárgyalja a koraújkor életmódját és mindennapjait; így többek között betekintést nyerhetünk a 16-18. század házassági és gyermekvállalási hagyományaiba, gyakorlatába, a középkorhoz képest — a reformáció és ellenreformáció-katolikus restauráció hatására — egyre szigorúbbá váló szerelmi-szexuális erkölcsökbe. Képet kaphatunk a korszak lakásviszonyairól, amely az éghajlat és a nyersanyagok miatt igen eltérő képet mutatnak Európában, a táplálkozásról (ez a földrajzi felfedezések miatt változatosabb lett, bár a legszélesebb társadalmi csoportok körében sok újonnan felfedezett termény csak a korszak végére terjedt el), öltözködésről és az egészségügyi viszonyokról. Az utolsó részben megismerkedhetünk a mindennapok nyomorúságos és veszélyes körülményeivel; a bűnözés formáival és az igazságszolgáltatás fejlődésével, sajátosságaival (pl. inkvizíció, autodafék stb.); a közlekedéssel és utazással, valamint a mindennapi életet változatosabbá tevő ünnepekkel, ünnepi hagyományokkal és a szórakozási lehetőségekkel. A kötet körülbelül egyharmadát teszi ki az egyes országok, régiók hagyományos, kronologikus rendben tárgyalt politikatörténete. Györkös Attila Spanyolországot, Portugáliát, illetve ezek gyarmatbirodalmait, valamint a korszakban egyre inkább a félperifériára-perifériára sodródó, széttagolt Itáliát mutatja be. Kovács Zoltán a 16-18. századi Anglia, valamint a 17. század elején létrejött Hollandia történetét ismerteti. Németalföld déli, a Habsburgok kezében maradt részének (a mai Belgiumnak), a szintén a Habsburgok által birtokolt Közép-Európának (Ausztria, Magyarország, Csehország), a koraújkori Poroszországnak a politikatörténetéről Barta János segítségével kapunk összefoglalót, akárcsak a Habsburg Monarchiában végrehajtott felvilágosult reformokról. Pósán László vállalta a koraújkorban területileg, a reformáció miatt pedig már vallásilag is tagolt Német-római Császárság, Barta Jánossal együtt Lengyelország és a balti államok történetének ismertetését. Papp Imre Franciaország koraújkori történetét mutatja be, különös tekintettel a francia abszolutizmus kibontakozására (I. Ferenc király, Richelieu, Mazarin) és virágkorára (XIV. Lajos). Bárány Attila egyetemi adjunktus a középkorban még periférikus helyzetű és szerepű, de a koraújkorban rövid időre európai nagyhatalmi szerepet vállaló Skandinávia, elsősorban Svédország felemelkedését, valamint az ott kibontakozó abszolutizmus jellegzetességeit ismerteti. Papp Klára egyetemi docens, intézetigazgató a koraújkorban Európa egyik vezető hatalmává váló, de a kontinens országaitól eltérő berendezkedésű, tradíciójú és vallású Oszmán Birodalom 15-17. századi történetét, felemelkedését, gazdasági, társadalmi és politikai berendezkedését vázolja fel; a magyarországi hódoltságot külön ismerteti. Angi János legfőbb érdeklődési területe Oroszország története: bemutatja a Moszkvai Oroszország 16-17. századi kialakulását, felemelkedését, az idegen hatalmakkal (Svédország, Lengyel-litván Nemesi Köztársaság) vívott függetlenségi harcait, a Romanov-dinasztia megjelenését, majd egy külön fejezetben az Oroszországban a 18. század során több hullámban (Nagy Péter és Nagy Katalin) végrehajtott reformokat.