Századok – 2009
MŰHELY - Szvák Gyula: A legitim és illegitim cár helycseréje Moszkóviában (Néhány módszertani és historiográfiai megjegyzés) IV/981
egyértelműséggel nem bizonyítható, hogy az álcárokkal kapcsolatos hiedelmek többek voltak, mint a politikai propaganda részei (tehát, hogy a Messiás-várással kapcsolatosak) vagy hogy valamiféle dualisztikus szemantikai tartalmat képeznének. Ezeket sem zárnám ki másodlagos leírásként, de az elsődleges magyarázat is eléggé meggyőző, mert nem statikus, hanem dinamikus, nem kimerevített, hanem kronologikus, nem rekonstruált, hanem életszerű. Ezzel a legkevésbé sem szeretném azt állítani, hogy az álcár-ideológia nem korabeli közösségi tudattartalmakra tudatosan építő, kifinomult, politikai vezéreltségű ideológiai konstrukció, hanem utólagos történészi manipuláció vagy szemantikai trükk volt. Felfogásomból az következik, hogy elsődlegesen és döntően a kozáksághoz kapcsolódó jelenségről van szó, amely jól és organikus módon — „stílusosan" — szolgálta a speciális kozák érdekeket a „zavaros időszakban", de amely másra és ennél többre is alkalmas volt. Azt se szabad szem elől téveszteni, hogy az eredetileg leplezetlen csalás később is mindvégig élt a tudatos megtévesztés eszközével. Kereshetünk tehát fennköltebb ideológiai tartalmakat mögötte, de ez a jellegzetessége akkor is domináns marad. A kozákok azt adták, ami a valójuk volt: a merész, durva trükköt, és készek voltak ad absurdum vinni a kiinduló ötletet. Az ő kezükben ez a fegyver nem volt fejlődőképes, és teljesen lejáratták. A profán alkalmazáson túli szofisztikáit felhasználás már nem az ő műfajuk volt, és meg is haladta képességeiket, de ez irányú ambícióikat is. Ez ugyanis már politikusok műve volt. I. ál-Dmitrij pedig az volt, mégpedig leleményes politikus. Hasonlóképpen tehetségesek voltak a „nemesi demokrácia" politikai kultúrájában szocializálódott lengyel tanácsadói is. Az ő propagandájukban körvonalazódik az a mese, amely alkalmassá válik a csaló cárrá transzformálásra, a csalás szakralizálására. „Dmitrij' fokozatosan alakította ki „csodálatos megmenekülésének" verzióját, külön variánsokat alkalmazva a különnemű befogadó közegre. Lengyelországban viszonylag pontos „meneküléstörténetet" adott elő, orosz földön különböző időkben írt lázító leveleiben, proklamációiban nem a tényszerű hitelesség került előtérbe, hanem a vallásos motívumok. „Csodálatos feltámadását" hangsúlyozza (konkrétan is felbukkan Lázár történetére való utalás),4 5 de mindig szerepel a Borisz Godunov bérgyilkosaira való utalás is.4 6 Ezzel egyszerre pozícionálja magát az „isteni" eredetű cári szerepben és deklarálja a hivatalos cárt gyakorlatilag köztörvényes bűnözőnek. Az orosz lakosság vallásosságára és különösen a cár személyével kapcsolatos vallásos elképzeléseire épített története a határ túloldalán meglehetősen eredményesnek bizonyul: alighogy átlépi a Dnyepert, a határvidék lakossága özönleni kezd a táborába, és — amint a külföldi szemtanúk beszámolnak róla — Borisz katonáinak kegyetlen megtorlása 45 A doni kozákok válaszleveléből visszakövetkezethetően így hangzik e formula: „Isten akaratából és kegyelméből... feltámadott, mint Lázár, a halottakból." Idézi: Szkrinnyikov, R.\ Rosszija v nacsale XVII v. i. m. 118. 46 „Amikor isteni akaratból szülőnk eltávozott és fivérünk Fjodor Ivanovics lett a cár, akkor az árulók minket Uglicsba küldtek és olyan sanyargatásokban részesítettek, amilyenek még az alattvalók esetében sem helyén való, és többször gyilkosokat küldtek ránk, hogy tönkre tegyenek és megöljenek, de a könyörületes isten elrejtett bennünket a gonosztevő szándékok elől és megőrzött egészen felnőtt korig." Idézi: Csisztou, K.\ Russzkije narodnije szocial'no-utopicseszkije legendi i. m. 43—14.
