Századok – 2009

MŰHELY - Szvák Gyula: A legitim és illegitim cár helycseréje Moszkóviában (Néhány módszertani és historiográfiai megjegyzés) IV/981

egy távoli ál-királyról? Ál-uralkodók ugyanis közelebb is felbukkantak Oroszországhoz. A legerősebbnek tűnő történészi magyarázatok egyébként nem igénylik koncepciójukhoz az átvétel mozzanatát. A hagyományosan politikatörténeti dominanciájú medievisták vagy a kora újkor történetét kutatók hajlamosak belpolitikai okokkal magyarázni az orosz álcár mese megszületését.3

6

Még opponenseik (mint Csisztov,3

7

Uszpenszkij3

8

vagy Perrie3

9

) számára is alapfeltétel, hogy mindez orosz közeg terméke. És valóban, igen korán (tehát évekkel Otrepjev „színvallása" előtt), már 1598-ban vagy 1600-ban hallhattak az oroszok Dmitrij cárevics „csodálatos megmeneküléséről".4

0

Csakhogy különféle mendemondák, fantasztikus történetek keringése és aközött, hogy egy konkrét ember egy sok éve elhalt cárevics bőrébe bújjon, tehát, hogy a mese megkonstruálódjék, és testet öltsön, nem automatikus és a legkevésbé sem pofonegyszerű az átmenet. Segíthet ebben, ha már kidolgozott, bevált mintát használhatunk. Ilyennel pedig Grigorij szerzetes nagyon is találkozhatott. Én mindenesetre igen életszerűnek találom azt, hogy Dmitrij kétséget kizáróan bizonyított színrelépésére Konsztantyin Wisniowiecki birtokán azt követően kerül sor, hogy a vándor szerzetes hónapokat töltött a zaporozsjei kozákok között.4

1

Ok pedig már az idő tájt meglehetősen ismerték az álfejedelmi elméletet és gyakorlatot, hiszen Moldvában több ilyen álfejedelmecske is ismert volt,4

2

a zaporozsjeiek pedig szoros viszonyt ápoltak a moldvaiakkal. Azt állítom tehát, hogy az álcárjelenség nemcsak fennállása és működése folyamán, de már megszületésében is meghatározóan kozák találmány lehet. Egyébként az álcárrá válás vagy egy álcár kreálása nem is volt olyan talányos vagy misztikus kérdés, mint azt Dmitrij kapcsán a történészek szeretik önnön fontosságuk teljes tudatában sugallni. A második álcárevics, Pjotr mindössze pár hónappal Dmitrij megkoronázása után jelentkezett - végletekig praktikus története ugyanis hála az aprólékos kínvallatási jegyzőkönyvnek meglehetősen ismert. íme így hangzik: Az árva zabigyerek először almát árult, majd hajószakács lett, később bőrt és cipőt árult az asztrahanyi bazárban. A döntő fordulatot az hozta életében, amikor a tyereki kozákok közé állt, akik a Kaszpi-tengerre akartak kihajózni, hogy török és perzsa földeket sarcoljanak. Egy 300 főből álló csapatuk azonban inkább a volgai kereskedőket fosztogatta volna. Úgy döntöttek, hogy ehhez a vállalkozáshoz a legszerencsésebb, ha Fjodor Ivanovics cár — soha nem élt — fiát is maguk között tudják. E célra két fiatalembert szemeltek ki: Ilejkát és Mitykát, egy asztrahanyi sztrelec fiát. Végül az 36

R. Szkrinnyikov ennek kapcsán nem véletlenül idézi V Kljucsevszkij aforizmatikus megállapítását: ál-Dmitrijt „lengyel kemencében sütötték ugyan, ám Moszkvában dagasztották". R. Szkrinnyikov. Rosszija v nacsale XVII v. „Szmuta". Moszkva 1988. 96. 37

Csisztov, K.\ Russzkije narodnije szocial'no-utopicseszkije legendi i. m. 29. 38

Uszpenszkij, B.: Car' i szamozvanyec i. m. 149-150. 39

M. Perrie az álcár önálló iniciatíváját emeli ki: Perrie, M.: Pretenders i. m. 55. 40

Uo. 35-36. 41 Szkrinnyikov, R.: Szamozvanci v Rosszii v nacsale XVII veka. Grigorij Otrep'ev. Novoszibirszk 1987. 43. 42 A moldvai álfejedelmekről 1. részletesen: N. Mohov: Ocserki isztorii moldavszko-russzkoukrainozkih szvjazej (sz drevnyejsih vremjon do nacsala XIX veka). Kisinyov 1961.