Századok – 2009
MŰHELY - Szvák Gyula: A legitim és illegitim cár helycseréje Moszkóviában (Néhány módszertani és historiográfiai megjegyzés) IV/981
teitől, és Asztrahany körül igyekszik megvetni magát. Annak ellenére, hogy Zaruckij legitimációja a „cárné" és annak fia, a „trónörökös", egyes források szerint a biztonság kedvéért a távolban maga is bemutatkozott cárként. Ennek azonban már nem volt különösebb jelentősége az események menete szempontjából.2 9 A „zavaros időszak" alatt nemcsak Dmitrijek bitoroltak cári nevet. Még I. ál-Dmitrij idejében indult a hadszíntérre, de majd a Bolotnyikov-felkelés idején vált meghatározó figurává — Dmitrij távollétében „származása jogán" első számú vezetővé — egy bizonyos Pjotr nevű kozák, aki Dmitrij unkaöccsének adta ki magát. Ettől kezdve a kozákok szinte menetrendszerűen neveztek ki maguk közül cárevicseket. Ok — Ivan Augusztusz kivételével, aki IV Iván fiának mondta magát — mind a félelmetes cár soha nem létezett „unokái": Oszinovik (Ivan Ivanovics „fia"), Fjodor, Lavrentyij,30 Klementyij, Szavelij, Szemjon, Vaszilij, Jeroska, Gavrilka, Martinka (mind Fjodor cár „fiai"). Jelentőségüket már az általuk választott név is mutatja: döntő többségük cárok vagy nagyfejedelmek által soha nem használt, kicsinyítőképzős nevek. Fellépésük II. ál-Dmitrij idejére tehető: eredetileg a cári „nagybácsit" jöttek segíteni, de az álcár hamarosan propagandát (és harcot) indított ellenük: az álcárevics-hullám láthatólag sérti cári ambícióit és kikezdi legitimációját. A jelenség pontos megértésé szempontjából azonban regisztrálni kell, hogy a harcba induló kozákok kisebb-nagyobb csapatai egy adott időben mind fontosnak tartották egy cári „rokon" felmutatásával legitimálni fellépésüket, ezzel egyszersmind azt is bizonyítva, hogy körükben már semmilyen hitele nem volt az álcár-mesének.31 Kétségtelen azonban, hogy a „zavaros időszakban" fellépő álcárok és álcárevicsek mind politikai célokat követtek: a hatalmi harcban kívánták ezzel az eszközzel pozícionálni magukat. Az első két ál-Dmitrij és Pjotr országos, míg a többi álcárevics regionális szinten. Ennél bonyolultabb az a kérdés, hogy egyúttal társadalmi célokat is kitűztek vagy megtestesítettek volna. Ezzel elérkeztünk a „zavaros időszak" cárellenes küzdelme ún. „tömegbázisának" — történészek generációit régtől fogva izgató — kérdéséhez. A zavarok kora egyik meghatározó jellegzetessége nézetem szerint éppen a mozgalom kiinduló társadalmi erejének makacs permanenciája, a hangsúlyt mégis a korszak szakaszolására tenném. Míg I. ál-Dmitrij esetén ugyanis létrejött egy széles társadalmi szövetség, addig az a Bolotnyikov-felkelés idején szociális értelemben erősen polarizálódott. II. ál-Dmitrijjel az idegenek egyre jelentősebb szerephez jutottak, ám ezzel párhuzamosan a kozákok jelentősége is nőtt a felkelők táborában. A lengyelek kiverésére szerveződött két „népfelkelés" szociális értelemben ismét végletekig megosztott volt, hiszen hirtelen egy táborban találta magát a korábban a cári hatalmat opponáló és védelmező tábor.3 2 29 Részletesebben 1. Szuák Gy.: Cárok és kalandorok i. m. 247. 30 Nem világos, hogy Fjodor vagy Ivan Ivanovics „leszármazottja". 31 Ezen „kis tolvaj ócskákra" vonatkozóan is 1. Tusinszkij vor i. m. 429.; Perrie, M.: Pretenders i. m. 174-181. 32 Mindezt részletesen kifejtettem az Oroszország története című összefoglaló megfelelő helyein: Font Márta - Krausz Tamás - Niederhauser Emil - Szvák Gyula: Oroszország története. Bp. 2001. 167-168.
