Századok – 2009
MŰHELY - Szvák Gyula: A legitim és illegitim cár helycseréje Moszkóviában (Néhány módszertani és historiográfiai megjegyzés) IV/981
másra találása: a kora újkorban egy kivétellel minden jelentős oroszországi kozák-parasztmozgalom alkalmazta ezt az ideológiát. A jelenség történelmi tartalmát illetően azonban már megoszlanak a vélemények. Nagyon erős azok tábora, akik elsősorban politika- és társadalomtörténeti jelenségnek tekintik, és a fennálló hatalom elleni fellépés mozzanatát emelik ki. K. Csisztov megkerülhetetlen és immár történész-generációkat orientáló monográfiájával a jelenséget a néplélektan szférájába emelte, és közvetlen összefüggést bizonyított a népi Megmentő-várás hiedelme és az álcárok felbukkanása között.1 3 A következő inspiratív koncepció Borisz Uszpenszkij nevéhez fűződik, aki szintén nem tagadja a hamis cárság intézményének a népi kultúrába és hiedelemvilágba való ágyazottságát, de azt alapvetően az orosz cár isteni eredetével kapcsolatos vallásos felfogásból vezeti le.1 4 Ez a felfogás utat nyitott az álcár-jelenséget a lehető legszélesebben értelmező nézetek számára, amilyen például P Lukin munkája.1 5 Ebben vizsgálat tárgyává válik minden alkoholmámorban elhangzott óvatlanul fennhéjázó szó, amit a kutatás szempontjából viszont O. Uszenko perspektívátlannak minősít.1 6 Az utóbbi időben a legtöbbet Maureen Perrie tette az álcár-jelenség feltárása terén, aki a 17. századi álcárok fellépéseinek monografikus vizsgálata során arra a következtetésre jutott, hogy a döntő mégiscsak a hivatalos rendet opponáló ideológia, amelynek a lényege, hogy az a , Jó monarcha"-doktrína keretében marad.17 Magam 1982-ben és 1988-ben megjelent, tudományos népszerűsítő összefoglalásaimban szintén hasonló következtetésre jutottam.1 8 A történelmi relevancia szempontjából ma is elfogadhatónak tartott megállapítás azonban a maga teljességében nem meríti ki a jelenségben rejlő történelmi tartalmakat. A történésznek sokat segít, ha az elvi alapvetések során nem hanyagolja el a konkrétumokat. Vizsgáljuk hát meg a továbbiakban, milyen megnyilvánulási formái is voltak az álcár-jelenségnek a 17. században. 13 K. V. Csisztov: Russzkije narodnije szocial'no-utopicseszkije legendi. Moszkva 1967, ill. bőv. kiadása: Russzkaja narodnaja utopija. Szankt-Petyerburg 2003. 24-33. 14 Uszpenszkij, B.: Car' i szamozvanyec i. m. 150. A. M. Pancsenko nagyhatású könyvében a koncepcionális érintkezések ellenére a „lázadás népi köntösére" helyezi a hangsúlyt. A. M. Pancsenko: Russzkaja kul'tura v kanun Petrovszkih reform. Leningrád 1984. 15. 15 P V. Lukin: Narodnije predsztavlenyija o goszudarsztvennoj vlasztyi v Rosszii XVII veka. Moszkva 2000. 103-169. 16 O. G. Uszenko: Kto takoj „szamozvanyec"? Vesztnyik szlavjanszkih kul"tur. Naucsnij i lityaraturno-hudozsesztvennij al'manah [Moszkva] (2002: 5-6.) 42—46. Oleg Uszenko egy egész cikksorozatot írt a Rogyina című népszerűsítő történelmi folyóiratban, nevezetesen az 1995. évi 1. számban megjelent Szamozvancsesztvo na Ruszi: norma ili patologija? című cikkel kezdődően, illetve egy tanárok számára írt jegyzetben is összefoglalta nézeteit (Pszihologija szocial'nogo protyeszta v Rosszii XVII-XVIII vekov. Cs. 3, Tver' 1997.). Megjegyzendő, hogy K. Csisztov könyvének 2003. évi bővített kiadásában szintén bírálja a kiterjesztő fogalom használatot. Csisztov, K.: Russzkije narodnije szocial'no-utopicseszkije legendi i. m. 457-461. 17 Perrie, M.: Pretenders i. m. 246. Politikatörténeti és faktografïkus megközelítését számon is kéri rajta az angolszász történeti kritika. Vö. N.-S. Kollman-tói: Canadian-American Slavic Studies 32. (1998: 1-4.) 413. 18 Szvák Gyula: Cárok és kalandorok. A „zavaros időszak" története. Bp. 1982.; Uő: Hamis cárok. Bp. 1988. és e kötet angolul is megjelent Uő: False Tsars. New Yersey 2000.
