Századok – 2009

MŰHELY - Szvák Gyula: A legitim és illegitim cár helycseréje Moszkóviában (Néhány módszertani és historiográfiai megjegyzés) IV/981

MŰHELY Szvák Gyula A LEGITIM ÉS ILLEGITIM CÁR HELYCSERÉJE MO SZKÓ VIÁB AN Néhány módszertani és historiográfiai megjegyzés Az utóbbi —jórészt a posztmodernnel kezdődő — évtizedek egyik divatos ruszisztikai témája lett az orosz uralkodó hatalmának vizsgálata, elsősorban az angolszász történetírásban,1

de annak nyomán az orosz historiográfiai útkeresésekben is.2

. Az angol nyelvű irodalom hatása a magyar történeti irodalomban is kimutatható.3

Persze a téma nem eredeti, hiszen a 19. századi orosz történettudományban releváns, napjainkig meghatározó jelentőségű munkák születtek ezen a téren.4

Ezzel természetesen a legkevésbé sem akarjuk az új kutatások „hozzá adott értékét" elvitatni, és különösen a késő szovjet szemiotikai iskola5 úttörő szerepét elhallgatni. A szovjet történetírás a személyiségek történelmi szerepével nem tudott mit kezdeni (vagy elhallgatta, vagy dicsőítette őket), és általában véve is az ún. „felépítményi" jelenségek kutatása mindig háttérbe szorult az „alap"-hoz tartozó problémákhoz képest. Törvényszerű ezért, hogy a cári hatalom jellegéről, működéséről, szimbólumairól, eszmei gyökereiről és éltető egyházi és profán ideológiáiról szóló kutatások egy ideig a nem-orosz ruszisztika feladatává lettek. Az orosz történetírás bizonyos fáziskéséssel ugyan csatlakozott ehhez a szinte főárammá vált kutatási irányhoz, de neofita túlbuzgalmában annak egyoldalúságait nem tudta kiküszöbölni. Az alábbiakban kísérlet történik arra, hogy ezt a historiográfiai féloldalasságot — amelynek lényege a megélt történelem totalitásának elvesztése az interpretáció során6

— a komplex probléma egy aspektusának vizsgálata kapcsán korrigáljuk. 1 J. Raba: The Authority of the Muscovite Ruler at the Dawn of the Modern Era. Jahrbücher für Geschichte Osteuropas 24. (1976: 3.) 321-344.; M[arc] Szeftel: The Title of the Muscovite Monarch up to the End of the Seventeenth Century. CaASS 13. (1979: 1-2.) 59-81., ill. erre reagál Isabel De Madariaga: Autocracy and Sovereignty. Canadian-American Slavic Studies 16. (1982: 4.) 368-384.; G. Alef: The Origins of Autocracy. The Age of Ivan III. Berlin 1986. 2 Vö. pl. A. Bohanov: Szamogyerzsavije. Igyeja carszkoj vlasztyi. Moszkva 2002. 3 Vö. Sashalmi Endre: Folyamatosság és változás a XVI-XIX századi orosz hatalmi ideológiában. Valóság (1997: 7. sz.) 58-71.; Uő: Autokrácia, abszolutizmus, isteni jogalap: a 16-17. századi moszkvai hatalmi ideológia fő jellemzői és tipológiája. Aetas (1998: 1. sz.) 40-55. 4 Elsősorban M. Gyakonov: Vlaszty moszkovszkih goszudarej. Szankt-Petyerburg 1889.; V Szergejevics: Russzkija jurigyicseszkija drevnyosztyi. Szankt-Petyerburg 1890. 5 Ebben az összefüggésben elsősorban Borisz Uszpenszkij nevét emelnénk ki. L. elsősorban B. Uszpenszkij: Car' i szamozvanyec. Szamozvancsesztvo v Rosszii kak kul'turno-isztoricseszkij fenomen In: Etjudi o russzkoj isztorii. Szankt-Petyerburg 2002. 6 Ez természetesen nem csupán mostani témánk tanulmányozására érvényes, hanem általában a posztmodernnel diskurzusban álló vagy vitatkozó új történetírások (mint pl. a mikro-, pszicho-história, mentalitástörténet stb.) fragmentáló hajlamait is tükrözi.