Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
jó kapcsolatokkal rendelkezett a királysági katolikus egyházi elitben, Forgách Ferenc nyitrai püspök, 1607. július 4-étől esztergomi érsek, később bíboros és királyi helytartó feltétlenül támogatta.8 4 Forgách a prágai udvarnak küldött jelentéseiben és felterjesztéseiben Erdélyt a Magyar Korona alá tartozónak tartva, a várak és bányák visszaszerzésére törekedett, és erre Báthoryt tartotta alkalmasnak. Javaslata így Sennyey követségével szemben is elutasító volt. Arra hívta fel a figyelmet, hogy az erdélyiek miként köthettek megállapodást a törökökkel (Rákóczi megerősítésére utalva), ha a magyar király alattvalói? Mindenesetre mind a katolikus magyar nagyurak, mind Rudolf császár udvara számára döntő lehetett az erdélyi diéta jezsuitákat kitiltó határozata, amelyet hiába akart kimagyarázni Rákóczi, a prágai udvar ezzel szemben határozottan elutasító volt.8 5 Miközben a Habsburg oldalon egyre határozottabban fogtak hozzá a kialakult helyzet rendezéséhez, Homonnai és Rákóczi közeledni kezdtek egymás felé. Egyelőre nem világos, hogy a császári udvarból szivárgott-e ki valamilyen hír, amely elkedvetlenítette az addig nagyon határozott trónkövetelőt, vagy a várakozás fárasztotta el. Emellett még egy további lehetőség is felmerül: esetleg Homonnai azt érezte, hogy a török politika többet akar a maga számára kiaknázni felléptetéséből, mint egy vazallus erdélyi fejedelmet, és a tervezett török „magyar királyság", illetve az ebből kirobbantható fegyveres bonyodalmak nyugtalanították. Mint alapvetően királyhű nagyurat feltétlenül zavarhatta az a báb szerep, amelyet az eddigi huzavona alapján neki szántak. Erre utalhat egy közvetett bizonyíték is. Amikor Buday István márciusban jelentésében kifejtette, hogy ura reményei szerint nemcsak a fejedelemséget, de a magyar királyságot is elnyeri, jelentése címzésében „magyar és erdélyi fejedelmet" („Hungáriáé Transilvaniaeque principi") használt, amelyből azonban a „Hungariae"-t kihúzta valaki, talán éppen maga Homonnai.8 6 Királyi részről tervezett kielégítése, esetleg Huszt és Kővár megtartása ugyanakkor nem tűnhetett rossz cserének a bizonytalan erdélyi trón helyett. Hogy pontosan mi vitte rá a fentiek közül a visszalépésre, egyelőre ismeretlen. Ennek pontos dátumát azonban ismerjük: Homonnai 1607. május 30-án jelentette be Rákóczinak, hogy felhagyott az erdélyi fejedelemség elnyerésének szándékával, és személyesen szeretne találkozni vele, hogy megegyezhessenek egymással.8 7 Erdélyben ekkor diétára készültek, ahol Homonnai követén keresztül képviseltette magát, bár személyesen is jelen volt az országrészben. A magatartásában beállt alapvető változásokat környezete is érzékelte: Forgách Zsigmond például megírta Thurzó Györgynek, hogy amióta a nagyúr kijött Erdélyből, úgymond megcsendesedett. Rákóczi ugyanakkor, nagyon nekibátorodott, pedig ha a kassai gyűlés nem lépett volna fel Homonnai ellen, mostanra a Sáros megyei Makovicán, azaz a magyaror-84 EOE V 342-343.; ill. Dénesi Tamás: Forgách I. Ferenc. In: Esztergomi érsekek 1001-2003. Szerk. Beke Margit. Bp. 2003. 277-284. 85 EOE V 343-345. 86 SA Presov, Rod. Homonnai Drugeth Inv. Sign. B-l. (c. Kr. 316.) Buda, 1607. 03. 19. Buday István jelentése Homonnai Drugeth Bálintnak. 87 Szilágyi Sándor: A Rákócziak kora Erdélyben. I. Pest 1868. 151. Homonnai Bálint levele Rákóczi Zsigmondnak.
