Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kasza Péter: Egy karrier hajnala. Adalékok Brodarics István tanulmányainak és családi viszonyainak kérdéséhez V/1187
Brodarics esetében a kort jelölő kifejezések alapján azt tartom valószínűnek, hogy 17-20 éves kora körül küldhették Itáliába tanulni, ahol — mint láttuk — nagyjából öt-hat évet töltött, így onnan körülbelül 22-25 éves kora környékén, de még mindenképpen 30 éves kora előtt hazatért, zsebében a kánonjogi doktorátussal. Mindezek alapján születési idejét a Kujáni által megállapítottnál jó tíz évvel későbbre, 1480 körűire tenném.5 6 Ezen datálásnak nem mondanak ellent a már Kujáni által felhasznált adatok sem. Amikor ugyanis Brodarics 1532-ben azt írja magáról Nádasdynak, hogy „homo in senium vergens", vagyis az öregkor felé hajló/haladó ember, éppen nem állítja magáról, hogy már öreg (senex), csupán hogy halad efelé a kor felé. Ha születési évét 1480 körül állapítjuk meg, ez esetben egy körülbelül 52 éves férfi mondata ez, aki már közeledik az öregség határát jelentő 55-60. életév felé. Ugyanezen logika alapján joggal beszélhet Oláh Miklós Brodarics élemedett koráról („propter aetatem provectam") 1539-ben, hiszen a volt kancellár akkor már — 1480. évi születéssel számolva is — közel 60 éves, ami a 16. században már igen magas kornak számít. (Gondoljunk bele, hogy Hunyadi Mátyás például 47 éves korában halt meg!) Ami pedig az Oláh-féle sírversben57 emlegetett dicső korszakot illeti, semmi nem utal arra, hogy az abban található ominózus verssoron valóban Mátyás korát kellene érteni, csakis a Jagelló-kort hagyományosan hanyatlásként elkönyvelő történelmi köztudat. Tudjuk, hogy Oláh néhány nappal Brodarics halála után fogalmazta a verset,5 8 de könnyen elképzelhető, hogy az 1539-ben már közel másfél évtizede tomboló polgárháború vérzivataros évei után immár a Mohácsot megelőző Jagelló-kor is a „boldog békeidőket" jelent(h)ette Oláh számára. Vagyis az 1539. évi nyomorúságos jelenből visszatekintve még a Jagelló-éra is tűnhetett fényes korszaknak. Ám még ha valóban Mátyás korát kell is a haza dicső időszaka alatt érteni, ez korántsem igényli, hogy Brodaricsnak valóban felnőtt fejjel kellett azt megélnie. Sírversről lévén szó, a szövegnek kétségkívül meg kell felelnie olyan elemi követelményeknek is, hogy legalább utalás szintjén jelezze az elhalt személy születésének és halálának időpontjára vonatkozó adatokat. Ha az „O felix, claros patriae qui vidit honores" sort valóban Mátyás uralkodására vonatkoztatjuk, jelenthet pusztán annyit is, hogy Oláh Miklós úgy tudta, Brodarics Hunyadi Mátyás uralkodása alatt született, tehát még megélte, látta (vidit) azt a dicső korszakot. A vers alapján tehát legalább annyi érv hozható az 1480., mint az 1470. évi dátum mellett. A fentiekben részletezett adatok alapján azonban 56 Érdemes megjegyezni, hogy Kujáni lényegében csak abban téved, hogy az idős kor kezdetét 70-80 évre teszi, ami 20. századi logikával igaz is lehet, de 15-16. századival már kevésbé. 5' Nicolaus Oláh: Carmina. Ed. Iosephus Fógel - Ladislaus Juhász. Lipsiae 1934. 57. Hac iacet inclusus gelida Brodericus in urna, / Cui decus et nomen pulchra corona dedit / Phoebus in aethereo donec clarescet Olympo, / Dum tenebras densas Cynthia clara fugát, / Semper erit Stephani virtus doctrina perennis, / Sancta fides, probitas et pietatis amor. / Pontificis sacro vixit decoratus honore, / Cuius in officio sedulus usque fűit. / O felix, claros patriae qui vidit honores, / Illius ast cladem cernere non voluit. / Dum nullám potuit nostris adhibere medelam / Hisce malis, subito migrat ad astra poli. 58 A vers Oláhnak 1539. november 17-én Nádasdy Tamáshoz írott és Brodarics haláláról is beszámoló leveléhez csatolva maradt fönt.
