Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
ról történt megerősítése a berátbeli különleges „névcserével" lezárt ügynek számít. A fordulat az oszmánok erdélyi politikájában 1607. február végén következett be, amikor Murád nagyyezírnek Belgrádból távozni kellett volna Isztambulba, hogy átvegye az anatóliai lázadók elleni szultáni seregek fővezérletét. A helyzet hasonlónak tűnt, mint Lala Mehmed nagyvezírsége idején 1606-ban. A szultán éppen akkor vonta ki a nagyvezírt a magyarországi politikából, és hívta haza Belgrádból, amikor még, illetve jelen esetben ismét minden képlékenynek tűnt. Két lényeges kérdés maradt ugyanis függőben: egyrészt a Habsburg békeküldöttség még nem érkezett meg, az időhúzás szemmel látható volt; másrészt Homonnai beültetése az erdélyi fejedelmi székbe — amely az oszmánok legnagyobb reményei szerint a Kassáig eső területek megtartását is eredményezhette volna (legalábbis Murád pasa telhisze erdélyi fejedelemről és magyar királyról beszélt) — szintén sikertelennek tűnt. Pedig az aktivizálódó török diplomácia elsősorban Homonnai Drugeth Bálint szerepeltetésére építette a terveit. Az első lépések az oszmánok és Homonnai között az egri pasa közvetítésével indultak. Buday Istvánnak, Homonnai Budára küldött követének jelentése a kérdés alapvető forrása. Az okmány 1607. március 19-én kelt Budán. Buday beszámolt urának Musztafa és Haszán említett megbüntetéséről, továbbá arról is, hogy lassan minden készen áll az új beiktatáshoz, mivel megjött a szultán új „donációja" (feltehetően egy új berát, esetleg egy ahdnáme),4 2 valamint egy szép szablya két kaftán társaságában. A fejedelmi jelvények már mind Budán voltak Ali pasánál. Buday azonban Belgrádból akarta a botot, a zászlót és a lovat elhozni. Készen álltak ugyanakkor az ekkor szokásos parancslevelek, a szászoknak, székelyeknek és a vármegyéknek és városoknak, hogy az új fejedelmet fogadják el uruknak. A budai pasa közben értesítette az ügy állásáról Illésházy Istvánt, az elmúlt esztendők magyarországi tárgyalásainak egyik kulcsfiguráját is. Ez az adat nagyon fontos számunkra, hiszen azt igazolja, hogy Homonnai fellépésében ő is szerepet játszott. Ali pasa pedig magától Homonnaitól azt kérte, keljen át a Tiszán, és vonuljon be Váradra. Bár ez csupán Ali pasa kérése volt, Budaynak azt kellett jelentenie, hogy Homonnai már át is kelt a folyón, hiszen ezt elhatározása döntő bizonyítékaként, egyfajta Rubiconként értékelhették mind Erdélyben, mind az északkelet-magyarországi területeken. Az Erdélybe való tényleges bevonulás pedig az egri és a szolnoki török csapatok közreműködésével valósult volna meg. Buday azt tanácsolta urának, hogy a hozzá indult török követeknek mindenre adjon jó választ, legfeljebb az indulást húzza egy kicsit az előkészületek miatt. Buday szerint a szultán azt követeli — inkább persze a budai és belgrádi törökökről volt szó —, hogy Homonnai is állítson ki egy hűségnyilatkozatot (hitlevelet), miként ezt Bocskai István is tette 1605 novemberében Rákos mezején. Végül a magyar nagyúr követe idézett a szultán leveléből, amelyet a nagyvezírnek március 12-én adtak át. Ebből kiderül, hogy a törökök szerint az adott szituációban jobban kell keresni Homonnai kedvét, mint annak 42 Alábbiakban látni fogjuk azonban, hogy ténylegesen egyik sem, hanem egy, a fejedelemség átadásáról szóló szultáni levél.
