Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
A két ág egymással folytatott levelezésében érdekes módon szinte soha nem kerül elő a nyelv vagy a „nemzet" problémája. Az erdélyi rokonainál a 17. század közepén udvari szolgálatot kereső Jobst Dietrich Haller azonban viszontagságai kapcsán egészen kivételes módon erre a kérdéskörre is kitér. Arra panaszkodik, hogy Haller István nem úgy fogadta őt, ahogy egy vérrokont kell, hanem úgy, ahogy egy idegent, egy külföldit szokás. „O magyar, én pedig német vagyok, és ez a két nemzet ritkán viseltetik egymás iránt szimpátiával."- írja testvérének, Hans Willibaldnak. Vendéglátó rokona annyira nem bízott meg benne, hogy a nemzetségkönyvben ellenőrizte kilétét, és mellesleg megjegyezte, hogy szégyenkezik nürnbergi rokonsága miatt.170 Az érzelmileg erősen színezett történet, amelyben a más forrásokban is sötét színekkel ábrázolt Haller István mint igazi zsarnok tűnik fel, Erdély pedig barbár ország, mindössze arra világít rá, hogy Jobst Dietrich az erdélyi rokonságot — némileg félrevezetve a közös nemzetség koncepciójától — félig-meddig német anyanyelvűnek és identitásúnak képzelte el, és a csalódás előhívott belőle egy sor közkeletű sztereotípiát, olyan jellegűeket, amelyek egyébként is gyakran megnyilvánulnak külföldi utazások során.171 A nyelv kérdése kapcsán végül érdemes megemlítenünk azt a szebeni ágat, amely szintén felvette a hallerkői előnevet. Minden jel arra utal, hogy a maguk módján ők is kiváltak a szász városi közösségből. Báthory Zsigmond fejedelem 1587-ben Haller Mihályt is kénytelen meginteni, mert nem akarja fizetni a szebeni házát terhelő adókat.17 2 Mihály fiát, Pétert kezdetben egyszerű nem igen szeret vala, imperfectusnak, sőt igen erőtelennek tartván ő azt, mind a két nyelvben, a ki mind mixtim beszél vala. Ó penig magyar is jó vala; s deák is oly, kihez comparabilis az első rend közt Erdélyben nem vala akkor." (Apafi Mihály Érsekújvár alá menetele) Rozsnyay Dávid, az utolsó török deák történeti maradványai. (Monumenta Hungáriáé Historica 2. Scriptores VIII.) Szerk. Szilágyi Sándor. Pest 1867. 362. 170 „Herr Stephan Haller ist ein alter ansehlicher Herr von 64 Jahren, hatt nur ein Aug, und ist ein großer Tyrann und großer Schinder. Er hat den Brief lang durch lessen, nachmalß mich freündtlich empfangen, doch nicht als einen Bluthsfreündt, sondern alß einen Frembden und Außlender. Er ist ein Ungar und ich ein Teütscher, und diese beede Nationes tragen gar selten eine Affection gegen einander, deroweg wolte es ihm von Anfang nicht zu Hertzen gehen, daß ich auß seiner Familia sein solte, endtlich aber uf vielfältiges examiniren holte er unßer Stambuch hervor, Herr Bartholomeus Haller hat solches in Siebenbürgen geschickt, habe ich in dießem Buch gefunden unßern Vatter seeligen nach unsern Bruder Paulus Joachim, nach ihm hat er einen Sohn gehabt Hans Wilibaldt genant, nacher Hans Jacob und alßdan Christoff Andliß auf diese ist die Continuation deß Buchß, war mir eine große Schandt, daß ich meines Großvatters Tauffnamen nicht gewust. Er hat auch wegen der Herren Haller zu Nürmberg ehr wenig gefragt habe, wohl vermerckt, daß er sich unser schämt." 1652. márc. 2. Bécs Jobst Dietrich Haller Hans Willibald Hallernak. HA 4. 19. [I. 47. a. 12.] 171 Érdekes az a vélemény is, amelyet Jobst Dietrich Erdély nemzeteiről megfogalmaz: „Die Walachen, Ungarn und alter Sachßen so in Siebenbürgen wohnen, seindt unhöffliche Leüth, Rauber und Mörder, doch seindt die Sachßen den Teütschen viel gefahrlicher alß die anderen Nationen." 1652. márc. 21. Bécs. Jobst Dietrich Haller Hans Willibald Hallernak. HA 4. 19. [I. 47. a. 12.] Az egyes népekre vonatkozó sztereotípiák már a 9. században megfigyelhetőek. Eugen Lemberg-. Geschichte des Nationalismus in Europa. Linz 1950. 25-26. Az utazások során jelentkező sztereotípiákról Kármán Gábor-. Identitás és határok. 17. századi magyar utazók nyugaton és keleten. Korall 7. (2006: nov.) 72-98. A tanulmány — a szűk címet meghazudtolva — valójában a Magyarországra utazó külföldiek beszámolóit is elemzi mentalitástörténeti szempontból. A nemzetiségekre vonatkozó sztereotípiákról a viseletképek kapcsán: Galavics G.: Erdélyi viseletalbumok i. m. 86-90. 172 Trócsányi Zs.: Központi kormányzat i. m. 43.
