Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
félresikerült 1651. évi erdélyi útja során jelentek meg, egyébként teljesen háttérbe szorultak. A nürnbergiek a családot társadalmi megbecsülés szempontjából közösnek tekintették, és ennek megfelelően nem haboztak fellépni, ha rokonaik hírnevét kellett védelmezni. Általában azonban inkább ők élvezték a közös „Ehre" előnyeit: az erdélyi Hallerek pozícióját sűrűn felhasználták saját nürnbergi és városon kívüli társadalmi helyzetük nem hivatalos emelésére.184 Természetesen nem feledkeztek el róluk akkor sem, amikor Johann Gottfried Biedermann 1748-ban összeállította a nürnbergi patriciátusról szóló nagy genealógiai munkáját.185 Az erdélyieket teljesen más ösztönözte a kapcsolat fenntartására, hiszen ha nem is voltak egészen tisztában a nürnbergiek társadalmi státuszával, azt biztosan érzékelték, hogy nincsenek egy szinten. Úgy tűnik, őket elsősorban a nürnbergiek által kínált ősi eredet vonzotta. Aligha létezett még egy család Erdélyben, amely ilyen régi, egy 1198. évi nürnbergi lovagi tornával kezdődő múltat tudott volna felmutatni.18 6 Ez ad magyarázatot arra, hogy rövid megingás után végül is nem erdélyi nemesi előnév, hanem a közös, 1528-ban megszerzett előnév magyarítása (de Hallersteinihallerkői) mellett döntöttek, és ezért vezették címerüket is változatlan formában tovább. Az erdélyi Halierek erős történelmi tudatának záloga pedig nem más volt, mint az 1533-ban készült Bartholomäus Haller-féle nemzetségkönyv, egy sajátos műfajú munka, amelynek megszületése egy adott réteghez, a nürnbergi patriciátushoz és egy konkrét történelmi szituációhoz, a frankföldi lovagsággal folytatott küzdelemhez kötődött. A könyvben foglalt eredeti céljától megszabadult konstrukció mélyen beleágyazódott az erdélyiek családi emlékezetébe, olyan többletet adott, amelynek segítségével meg tudták magukat különböztetni Erdély minden más neme-184 A két ág rokonsága olyannyira köztudott volt, hogy a kevésbé jól értesültek gyakran össze is mosták őket. 1662. okt. 11/21. Egy bécsi követjelentés: „In Siebenbürgen zielet man auf einen neuen Fürsten Gabriel Haller genannt, dessen Vater Nürnbergischer Patricius gewesen." Regesták a külföldi levéltárakból a török-magyar viszonyok történetéhez 1660-1664 körül. Szerk. Marczali Henrik. Történelmi Tár (1881) 119-120. 185 Biedermann, G.\ Geschlechterregister i. m. 104-107. tábla 186 A nemzetségkönyv közvetlen reprezentációs hatásáról ékesen tanúskodik a kolozsmonostori konvent 1665-ben kiállított bizonyságlevele, amelyben Haller János részére átírja a Haller Gáborra és feleségére, Bocskai Ilonára vonatkozó bejegyzést. Az oklevél szövegében kiemelten szerepel az 1198-as évszám, és az uralkodóktól kapott adományok sokasága. (A csodálat még a szöveg jogi latinján is átüt.) Illésy János: Adalékok a Haller grófok nemzetségkönyvéhez. Turul 12. (1894) 146-147. Az évszám a Halierek levéltárának 18. század végi lajstromában is kiemelten szerepel. Kijegyzések három erdélyi családi levéltár lajstromából. 1. Kiad. Torma Károly. Történelmi Tár (1887) 591. No. 174.: „Haller famíliának genealógiáját ab anno 1198 magában foglaló, és az czímerek festésével megékesített, nem külömben házasságbéli szövetségek beírásával, mindenféle czímerek, adomány- és privilegialis levelek beírásával megvilágosíttatott és tökéletessé tétetett [könyv] Fasc. XXVIII. n. 378." Haller István 1658-ben megjelent temetési beszédében is kiemelten szerepel a család bizonyított régisége, amelyet a szerző egyúttal érvként is használ a Hallerek tisztes származását firtató vélemények ellen. „Quicquid Virgilii et Homeri vana Vatum Numina commenti sint illud nobis certissimum est. Wilhelmum a quo Stephanus per continuatam legitimae Genealogiae Seriem generis sui traxit originem, vixisset annis abhinc quinquaginta novem super quadringentos. ut in dubium revocari non possit vetustissimam esse familiam Hallerianam." fol. 4v. A szövegben egyébiránt a nürnbergi patriciátusnál megismert Tu^endadeZ-gondolatkör is markánsan jelentkezik. RMK II. 420. (Egyetlen példánya a budapesti Egyetemi Könyvtárban.)
