Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Kerepeszki Róbert: Hajdú vármegye és Debrecen vitézi székkapitányának hangulatjelentései (1935-1939) I/79
a párt fölényét". De emellett szükségesnek tartotta azt, hogy „a párt intenzív szervezetével kapcsolatosan gond fordítassák arra, hogy az egyes szervezetek idejében láttassanak el központilag utasításokkal, és jó előre tájékoztassanak azokban a kérdésekben, amelyekre várható, hogy a közönségnek és a választóknak állást kell foglalniuk és ezért céltudatos előredolgozással mód legyen a közvélemény megfelelő irányítására".2 8 Lényegében ez a jelentés is tükrözte azt a politikát, melyet az 1939-re átalakuló kormánypárt, immár új névvel (Magyar Elet Pártja) folytatott, következetesebben és céltudatosabban készülvén a választásokra. Ezt a tendenciát igazolják a jelen forrásközleményben bemutatott dokumentumok is. Ahhoz azonban, hogy ez a politika elérje célját, olyan személyekre volt szükség, akik következetesen — már-már szélsőségesen — képviselik a kormánypárt jobboldali „keresztény-nemzeti" érdekeit. Mindez azt jelentette, hogy a korábbi kormány- és kormányzóhű, mégis inkább konzervatívabb személyek helyett olyanok kerültek vezető pozícióba, akik továbbra is a NEFJ majd a MEP eltökélt exponensei voltak, de ugyanakkor képviselték a radikálisabb, szélsőségesebb „fajvédő" politikát is, mint Fáy főispán hivatali elődje, báró Vay László.2 9 Az ő munkáját Debrecenben és a vármegyében olyanok segítették, mint vitéz Berényi székkapitány vagy Lám Dezső, aki 1933 novemberétől 1939. december végéig volt a debreceni rendőrkapitányság vezetője.3 0 De ide tartozott Vay bizalmi embere, a helyi újságíró elit vezéralakja, Kolosváry-Borcsa Mihály, akit a politikában is járatos Shvoy Kálmán tábornok naplójában gúnyosan „Borciu oláh újságíró" néven említett s a következő szavakkal jellemzett: „kimondottan nagy antiszemita, szélsőséges, s megmutatta Debrecenben, hogyan lehet egy várost tönkretenni. Nagyon durva, elszánt, mindenre kapható ember."3 1 28 Uo. 29 Vay 1890-ben született Tiszalökön. Az első világháborút mint tartalékos főhadnagy szolgálta végig. Az összeomlás után 1926-ig Romániában élt, ahol a családi birtokokat kezelte, majd Magyarországra költözött. 1932-ben lett Debrecen és Hajdú vármegye főispánja. 1933-ban a Tiszántúli Református Egyházkerület főgondnokává választották meg, és ebben a minőségében kapott helyet a felsőházban. Gömbös, majd Imrédy következetes híve volt, aki az 1930-as évek második felében a kormánypárt elnöki tisztsége mellett a miniszterelnökség politikai államtitkára is lett. L. Országgyűlési almanach az 1935^40. évi országgyűlésről. Szerk. Haeffler István. Budapest, Magyar Távirati Iroda, é. n. 41. Amikor Vay 1940. október 17-én lemondott a Magyar Elet Pártja elnöki tisztéről, Shvoy Kálmán lesújtó bizonyítványt állított ki róla naplójában: „mindenre kapható, elvetemült, rossz ember", „körmönfont gazember". L. Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékirata 1918-1945. Sajtó alá rend., bev., jegyz. Perneki Mihály. Budapest, Kossuth, 1983. 214. 30 Lám 1880-ban született Ungváron. 1913-ban határőrként Fiúméba került. 1915-ben részt vett a szerbiai offenzíva előkészítésében, és a későbbiekben is a háború során „deffensiv és offensiv" hírszolgálatot, illetve katonai rendőrségi szolgálatot látott el. A tanácsköztársaság bukása után a miskolci rendőrkerület kapitány-helyettese volt, majd ennek megszüntetése után, 1925-ben került Debrecenbe. 1920-tól tagja volt a MOVE-nak, a Keresztény Nemzeti Ligának, valamint a Magyar Tudományos Fajvédő Egyesületnek, mely tulajdonképpen az Etelközi Szövetség fedőszerve volt. L. Losonczy István főispán bizalmas levele a belügyminiszternek (1940. szeptember 20.). HBML, IV B. 90l/a, 18. dob., 53/1941. ein. sz. 31 Kolosváiy-Borcsa 1896-ban született Kolozsvárott. Debrecen társadalmi életébe az első világháború után kapcsolódott be: többek között ügyvezető főtitkára volt a Keresztény Nemzeti Ligának, megalapítója és társelnöke a Revíziós Liga helyi szervezetének, elnöke a Magyar Újságírók Egyesülete debreceni csoportjának, és 1919-től egyik megindítója a bajtársi mozgalmaknak. 1922-ben vette át Debrecenben a Hajdúföld című napilap szerkesztését, mely az ő irányítása alatt a revizionista és antiszemita eszmék debreceni szócsöve lett. Az 1935-ös választások után bekerült a képviselőházba a Nemzeti Egység Pártja debreceni listájáról. Gömbös közvetlen munkatársának számított.
