Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
fiktív címere a kiindulópont, a végpont pedig az ismét lefestett teljes Hallercímer 1528-ból. A már papírra rögzített genealógiai rész egy második címlap után kezdődik. Minden férfi családtag (és nukleáris családja) két oldalt kap, a baloldal fejlécén szerepel neve, olykor címei és halálának időpontja is, illetve apjának, anyjának és feleségének (vagy feleségeinek) neve. Hivatkozást találunk arra a lapra is, ahol az apa adatai szerepelnek. A rövid szöveg alatt a heraldikai jobbon találjuk az illető egészalakos festményét, mellette a heraldikai balon felesége hasonló képét, kettejük között lábuknál címereikkel. (Ha a férfi újra megházasodik, az új feleség címere a meglévő címer alá kerül.) A túloldalon találjuk a házaspár gyermekeinek szöveges felsorolását, felül a fiúkat, alul a lányokat. Ha több házassága is volt az apának, mindegyiknél megnevezték az anyát. A fiúk esetében ezenfelül csak egy utalást találunk a saját későbbi oldalukra, a lányoknál pedig a férj (féljek) nevét és lefestett címereiket, amelyekből egy értelemszerűen mindig a Haller-címer. A leányági leszármazást tovább nem követik. A családtagok meglehetősen bonyolult logika alapján sorakoznak a könyvben, a szerző egy ágat egy adott pontig végigkövet, majd visszaugorva az időben elkezd egy másikat. A Bartholomáus-féle nemzetségkönyvek legnagyobb újítása ez a genealógiai rész, a házaspárok egész alakos képét és címereit tartalmazó szabályos szerkezet, amelyet ötletes kereszthivatkozási rendszer támogat. A nemzetségkönyvek ábrázolásai nem hitelesek. A metszetekről, sírkövekről vagy más családkönyvekből kölcsönzött figurák gyakran számos változatban többször is felhasználásra kerültek. Nyilvánvaló, hogy a ruházat rangjelző szerepe sokkal nagyobb fontossággal bírt, mint az alakok egyénítése.7 3 A Bartholomäus nemzetségkönyveiben kialakult szerkezet döntő befolyással bírt a szűkebb műfaj, az illusztrált nemzetségkönyvek további fejlődésére. Nem minden család történetírója követett ugyan hasonlóan szigorú logikát, de a házaspárok viseletképeivel díszített kötetek széles körben elteijedtek. Az első és meglehetősen hű követő a frankfurti patrícius I. Ogir Melem lett, aki 1548 körül elkezdett nemzetségkönyvében nemcsak az ábrázolási típust vette át, de konkrét figurákat is.74 Ez egészen bizonyosan Bartholomäus Haller említett frankfurti tartózkodásával magyarázható. Itt végül egy egész nemzetségkönyv-láncolat jött létre, mert a Melem-könyv képeit felhasználta a szintén frankfurti Philipp Eisenberger, a maga 1583-ban elkezdett képes családi „krónikájához."75 A nürnbergi hatás alól pedig Augsburg sem vonhatta ki magát.76 A nemzetségkönyveknek ez a sajátos kommunikációs szerepe egyáltalán nem tekinthető kivételesnek, erre 73 Az Eisenbergerek krónikájában szereplő viseleti elemek összevetése a frankfurti ruházkodási szabályozásokkal (Kleiderordnungen) lehetővé tette azok pontos társadalmi értékének meghatározását is. Bock, H.: Die Eisenberger i. m. 420-433. 74 A jelenségre először Rolf Walther hívta fel a figyelmet: Rolf Walther-. Das Hausbuch i. m. 11-18. A szerző a Melem-családkönyv viseletképeit és az átvétel formáit külön tanulmányban is megvizsgálta: Rolf Walther: Die Kostümdarstellungen im Geschlechterbuch der Frankfurter Patrizierfamilie Melem. Waffen und Kostümkunde 11. (1969) 106-128. 75 Bock, H.: Die Eisenberger i. m. 414-417. 76 Nürnberg és Augsburg között a műfaji átvételek tekintetében valószínűleg a mindkét városban honos Weiser család az összekötő kapocs: Rohmann, G.: Wissensproduktion i. m. 105-106.
