Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Szabó András Péter: A magyar Hallerek nemzetségkönyve. Egy különleges forrás keletkezésének társadalomtörténeti háttere IV/897
A Halierek társadalmi státuszát a Nürnbergre jellemző távolsági kereskedelemben, illetve a felső-pfalzi és csehországi bányavállalkozásokban való részvételen túl a különböző uralkodóházaknak, elsősorban a Habsburgoknak tett szolgálataikkal alapozták meg. Talán nincs még egy olyan német patrícius család, amely már a 14. században ilyen sikeresen kombinállta a kereskedelmet az udvari érdekérvényesítéssel, az uralkodóknak nyújtott kölcsönökkel. A Halierek azután a megszerzett vagyont politikai tőkéjük segítségével már a 14. század közepén elkezdték Nürnberg környéki földbirtokokba fektetni. Első két birtokközpontjuk az 1342-ben megszerzett Kalchreuth és az 1370 előtt a tulajdonukba került Ziegelstein lett.10 A 15. század közepére minden más nürnbergi családnál nagyobb földterülettel rendelkeztek.1 1 Főként a család városon kívüli érvényesülését szolgálta a német-római császároktól és királyoktól megszerzett számos, nemesi jogokat tartalmazó adománylevél. A Halierek kiterjedt kereskedelmi tevékenységével és roppant demográfiai lendületével magyarázható, hogy a család több tagja már a középkorban elhagyta Nürnberget. Miután a város Regensburg 14. század közepi hanyatlását kihasználva döntő szerepre tett szert a keleti irányú távolsági kereskedelemben, a Hallerek megjelentek Bécsben, majd a 15. század végén, Pozsony hanyatlását követően, a kor új regionális kereskedelmi központjában, Budán is.12 A nürnbergi hivatali hierarchia csúcsára is elért I. Ruprecht fiát, II. Ruprechtet (14527-1513) 1481-ben már budai polgárként említették, két évvel később feleségül vette a szintén nürnbergi származású Anna Münzert, Hans Münzer budai bíró leányát. A házasság révén komoly vagyon és kapcsolatrendszer került birtokába, és a városi vezetőréteg tagja lett: két ízben feltehetően a bírói tisztséget is betöltötte. Ruprecht nem csupán a Hallerek nagy önállósággal bíró budai faktora, a magyarországi posztókereskedelem egyik kulcsfigurája volt, ha-11 Nürnberg mint városállam területéről, a bővülés fázisairól: Nürnberg. Geschichte einer europäischen Stadt. Hrsg. Gerhard Pfeiffer. München 1971. 123-126. 12 A budai Halierekre vonatkozó alábbi információk nagy része Kubinyi András Helmut Haller von Hallersteinnal közösen jegyzett klasszikus tanulmányából származik: András Kubinyi - Helmut Freiherr von Haller: Die Nürnberger Haller in Ofen. Ein Beitrag zur Geschichte des Südosthandels im Spätmittelalter. Mitteilungen des Vereins für Geschichte der Stadt Nürnberg 52. (1963-1964) 80-128. A teljes szöveg az interneten is olvasható: http://mdzl.bib-bvb.de/cocoon/mvgn (a letöltés időpontja: 2007. aug. 11.) Kisebb kiegészítések: Ute Monika Schwöb: Kulturelle Beziehungen zwischen Nürnberg un den Deutschen im Südosten im 14. bis 16. Jahrhundert. (Buchreihe der Südostdeutschen Historischen Kommission) München 1969. 9-14. A tágabb keretet, a Jagelló-kori magyar kereskedelem szerkezetét és ezen belül a német kereskedők, köztük a Hallerek szerepét átfogóan jellemzi a szerző egy másik tanulmánya: Kubinyi András: Buda és Pest szerepe a távolsági kereskedelemben a 15-16. század fordulóján. Történelmi Szemle 36. (1994) 1-52. A dél-német városok és a Magyar Királyság közötti kereskedelmi kapcsolatokról újabban, azokat egészen a 17. század első felének nagy hanyatlásáig követve: Gecsényi Lajos: Folytonosság és megújulás Magyarország és a felnémet városok gazdasági kapcsolataiban a középkortól a kora újkorig. In: Tanulmányok Szakály Ferenc emlékére. Szerk. Fodor Pál - Pálffy Géza - Tóth István György. (Gazdaság- és társadalomtörténeti kötetek 2.) Bp. 2000. 175-197. A fordított megközelítésnek, Nürnberg keleti kapcsolatainak alapvető feldolgozása, főleg a nürnbergi városi leveleskönyvek alapján: Friedrich Lütge: Die Handel Nürnbergs nach dem Osten im 15./16. Jahrhundert. In: Beiträge zur Wirtschaftsgeschichte Nürnbergs. 1. 318-377. A budai Halierekre vonatkozó újabb nürnbergi kutatásainkat a közeljövőben külön tanulmányban szeretnénk bemutatni, ezért gyűjtésünknek most csak akkora részét hasznosítjuk, amely szükséges a kép árnyalásához.
