Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Balogh Judit-Horn Ildikó: A hatalomépítés útjai: a homoródszentpáli Kornis család története IV/849
a 17. század első évtizedeiben aktív Geréb András, a fejedelmi testőrség parancsnoka volt az, aki jelentősen megnövelte birtokait. Kedvelt eszköze neki is az erőszakos foglalás volt, valamint katonai pozíciójának arra való felhasználása, hogy hatalmát mások fölé kiterjeszthesse. A forrásokból úgy tűnik, hogy Geréb András nem kívánt csatlakozni a Kornisokhoz, így az általa uralt területek kimaradtak a „Kornis-birodalom"-ból. A Kornis-klán viszont ebbe nem nyugodott bele, amit jól mutatnak a 17. század elejétől a Geréb ellen Kornis Ferenc és Péchi Simon által indított perek.115 Geréb András ellenállását mégsem sikerült megtörni, csak halála után, magszakadtával kapta meg javadalmai jelentős részét ifjabb Székely Mózes.11 6 A szék többi településében, ahol sem a Kornisok, sem a Gerébek nem szereztek birtokrészeket, még komoly erőfeszítéseket tett a lófő-társadalom, hogy megőrizze a korábbi struktúrát, és féltékenyen őrizte a már régóta nagyon is relatív vagyoni egyenlőséget,11 7 azaz próbálta megakadályozni azt, hogy valaki az átlagnál nagyobb birtokhoz, vagyonhoz jusson, és ezzel esetleg megszerezhesse a falu közös földjeit. Ez a próbálkozás a nehezen megközelíthető falvak esetében természetesen eredményesebb volt, az ilyen településeket ugyanis nehezebb volt betagozni valamely birtokkomplexumba. Kornis Farkas politikai és szellemi köre Kornis Farkas rokoni körének, növekvő birtokainak és nem utolsósorban saját tehetségének köszönhetően szép karriert futott be. Tisztségeit tekintve mindent elért, amit egy székely politikus elérhet: 1571-től haláláig megszakítás nélkül viselte Udvarhelyszék királybírói tisztét, ehhez társult a kilencvenes években a szék főkapitányi címe, és az 1595. évi havasalföldi hadjáratban közel 16000 katonának parancsolt. Három évtizeden keresztül őrizte székelyföldi vezető pozícióit, de nemcsak ezzel múlta felül helyi birtokostársait, hanem azzal is, hogy velük ellentétben ő az országos politikai életben is tartósan jelen tudott lenni.11 8 115 KmOL Protokollum III/2. 1617/79. 1617-ben Kornis Ferenc egyik homoródszentpáli jobbágya révén hívta perbe Geréb András egy fiatfalvi szolgáját, ami jól mutatja, hogy Kornis a befolyása alatt állókat igyekezett mozgósítani Geréb terjeszkedése ellen. Hasonló per 1613-ból: 1613/16, 1613/46. Péchy Simonnak is volt ilyen pere 1615-ben (1615/219). 116 Jakab Elek - Szádeczky-Kardoss Lajos: Udvarhely vármegye története a legrégibb időktől 1849-ig. Bp. 1901. 341.; SZOKL. IV 234. 117 Az az erőteljes differenciálódás, amely Udvarhelyszék esetében látható, illetve a nemesi társadalom gyors kialakulása, az egész Székelyföldet tekintve a 16-17. század fordulóján még egyedülállónak tekinthető. Jól mutatja ezt az, hogy 1614-ben a székely nemesek által birtokolt jobbágyok száma Udvarhelyszéken kiugróan magas volt. A Kornis Ferenc által egyedül Udvarhelyszéken birtokolt 252 jobbágyhoz képest Háromszék leggazdagabb primoijának, Basa Péternek csak 132 jobbágya volt, a marosszéki „listavezető" Dersi Jánosnak pedig csak 76. Még náluk is kevesebb jobbágyot birtokolt a csíki Lázár István, aki mindössze 54 jobbágyával volt a szék vezető jobbágytartója (Balogh J. Székely nemesség i. m. 152-186.). Egyedülállónak tekinthető tehát még a 17. század elején is a székelyföldi viszonyokat vizsgálva a Kornisok által folytatott birtok- és hatalomépítés. Feltehetjük, nem véletlen, hogy néhány család a 17. század folyamán olyan erősnek találta a Kornis-klán nyomását, hogy inkább kiköltözött a székről, hiszen például Marosszéken több esélyt látott saját hatalma kiépítésére. Ilyen volt például az említett Csákány, valamint a Nyüjtódi család egy-egy ága is. Uo. 159-160. 118 Jellemző, hogy míg Kornis Farkas 1571-től haláláig, 1600-ig megszakítás nélkül töltötte be udvarhelyszéki királybírói tisztét, a királybíróság másik felét senki nem tudta tartósan megszerez-
