Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
adat.147 Bernauer cikkével összevetve belátható azonban, hogy ez a másolat az osztrák orientalista saját kezű munkája. Báthory ahdnáméjának korabeli magyar fordítását ugyanakkor Rozsnyai Dávidnak tulajdonítják - rögtön megjegyezendő: tévesen. Mivel Bécsben, az Osterreichische Nationalbibliothekhan sikerült az eredeti példányt148 megtalálni és lefényképezni, módomban állt az okmányt alapos vizsgálat alá vonni. A dokumentum hátsó oldalán korabeli magyar fordítás olvasható, amely szó szerint megegyezik Rozsnyai nevezetes példányával. Mindezek ismeretében megállapítható tehát, hogy eredetileg nem Rozsnyai ültette át magyar nyelvre a szöveget, hanem még a 17. században lemásolta az eredeti hátoldalán látható magyar fordítást, amelyet akkor bizonyára a gyulafehérvári fejedelmi levéltárban őriztek. Bethlen Gábor és az őt kísérő török követ végül 1608 novembere végén érkezett meg Erdélybe. Az ünnepélyes beiktatást november 29-én Szászsebesen tartották meg, amelyről a résztvevő Michael Weiss megjegyezte, hogy az ajándékok nem voltak túl fényesek.149 Az általános lelkesedés az ifjú fejedelem iránt ennek ellenére bizakodással töltötte meg a szíveket Erdélyben, ahol a lakosok egy békés, építkező kor kezdetében reménykedtek. A történelem furcsa fintora azonban, hogy az utolsó Báthory nem teljesítette az 1608 virágvasárnapján, kolozsvári bevonulásakor elhangzó szónoki jókívánságokat, miszerint tettekkel Báthory István, kegyességgel Kristóf, hazaszeretettel András nagyságát kívánja elérni. Az uralmáról és bukásáról szóló források inkább egy másik Báthorycsaládtag, Zsigmond szomorú emlékét ébresztik fel. THE STRUGGLE BETWEEN BÁLINT DRUGETH OF HOMONNA, ZSIGMOND RÁKÓCZI AND GÁBOR BÁTHORY FOR SUPREMACY OVER TRANSYLVANIA IN 1607 by Sándor Papp (Summary) During the last phase of the long Ottoman war (1591-1606) an armed revolt broke out in Northeastern Hungary. Most of the Hungarian nobility which joined the movement wanted to regain their dominant political and economic position and especialy the religious liberty they had lost in the course of the war. Their leader, István Bocskai, wanted moreover to secure the principality of Transylvania with Ottoman support. The movement ended with a peace of compromise (23 June 1606). Ottoman diplomacy, on the other hand, aimed at alienating the Hungarian nobility or at least part of it from the Habsburgs and at creating a Hungarian vassal state out of its eastern territories. Between the Ottoman and Habsburg Empires peace was signed on 11 November 1606 upon the status quo. Yet prince István Bocskai died soon afterwards, and both parties immediately made efforts in order to improve their positions in the new political circumstances. In the Habsburg political centres of Prag and Vienna the aim was to bring Transylvania, which had been ceded to Bocskai by the peace of Vienna, back under Habsburg authority. Consequently the right of electing their prince, vindicated by the Transylvanian estates, was not acknowledged. The Hungarian elite, which had remained faithful to the Habsburgs, before all the Catholic prelates, suggested the appointment of a voivod or lieutenant who would then support Catholicism and royal supervision over it in Transylvania. On the other hand, the political leaders of the Ottoman Empire were looking for an ally among the Hungarian aristocracy who would, like Bocskai before, acknowledge the sultan's authority over 147 Magyar Tudományos Akadémia Könyvára, Budapest; Keleti Gyűjtemény A 3520/IX. Török O. 337. 148 ÖNB Handschriftensammlung Mxt 1598. Original. 149 Liber annalium i. m. 206.
