Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
Thurzó György véleménye Illésházyénál sokkal kedvezőbb volt Rákóczi lépéséről. Erre utal egyrészt az, hogy Rákóczi Zsigmond 1607 márciusában, amikor láthatóan katlanként forrott körülötte a levegő, barátilag megkérte a felső-Magyarországon biztosként eljáró Thurzót, hogy unokatestvérét, Rákóczi Lajost iktassa be a kállói kapitányságba. A válasz nagyon szívélyes volt: nemcsak a kérés teljesült, hanem az erdélyi fejedelem arra is ígéretet kapott, hogy Thurzó és Forgách Kassáról lépéseket tesznek Rudolf királynál Prágában, hogy Rákóczi megkapja a Habsburg megerősítést erdélyi uralmában. Amennyiben az okmány megérkezik — írták —, azonnal továbbítják Erdélybe.4 9 Kassán azután március 20-ára részgyűlést hívtak össze a királyi megbízottak, ahonnan követséget indítottak Homonnaihoz. Fennmaradt a követutasítás, amelyben különösen azt ítélik el, hogy Homonnai a törököktől a magyar királyi -címet elfogadta: „török követek járnak őkegyelméhez, botot, szablyát, lovakat, kaftánokat hoznak, utókban nyilván beszélik, hogy őkegyelméhez mennek, mint magyarországi királyhoz, felséges névvel illetik, őkegyelme nemcsak becsülettel fogadja a követeket és ajándékokat veszi, hanem fejedelemséghez illendő nevet és becsületet tőlük szenvedi. Sőt beszélik azt is, hogy őkegyelme az vezért és budai pasát arra hajtotta volna sok ígéretivei és adományival, hogy arra feleltek volna neki, hogy Felső-Magyarországot Kassával és Erdélyt Tiszántúl való földdel egyetemben kezéhez adják, hogy úgy bírhassa szintén, amint az megholt Bocskay fejedelem bírta." A kassai királyi biztosok és a részgyűlés célja részben egyenesen az volt, hogy Homonnai erdélyi törekvéseit leállítsák, kimondván, hogy egy „megholt embernek testamentuma sem használ, mert az fejedelemválasztás nem ebben, hanem Isten után egy nemes országnak szabad választásában áll, az is akkor, mikor igaz és legitimus fejedelme elhal."50 Meg kell azonban jegyezni, hogy a szabad választás jogának említésével szinte mindegyik fél élt, még akkor is, ha alapvetően nem ismerte el annak tényleges jogszerűségét, így Thurzó és Illésházy is. Thurzó a mai értelemben is „modernnek" ható politikusi magatartást mutatott, hiszen nem kétséges, hogy a felső-magyarországi részgyűlés alapvetően az ő véleményét tükrözte, Homonnainak szóló magánlevelében ugyanakkor sokkal megértőbb és barátságosabb hangon mondta el azt, amit hivatalosan kérlelhetetlenül közölt: „Az török követeket bocsássa kegyelmed jó és szép szóval vissza ilyenképpen, hogy kegyelmed török császártúl és az vezértűi jó néven vette, hogy böcsületes állapotra akarják kegyelmedet promoveálni, de látván azt, hogy az két császár között evvel az kegyelmed Erdélyben való bemenetelivei fölbomolhatna az jó és szent békesség, [...] azért látván kegyelmed Rákóczi Zsigmondnak is vén és beteges állapotját, és tudván bizonyosan, hogy sokáig való élő ember nem lehet, azért éltéig, minthogy Erdély is választotta, nála 49 MOL, R 147, K. Papp Miklós gyűjteménye [a továbbiakban R 147], 8. csomó fol. 17., 19.; kiadása, Torma K.: Okmányok i. m. 119-120. Kassa, 1607. 03. 25. Thurzó György Rákóczi Zsigmondnak. 50 Komáromi A.: Rákóczi Zsigmond i. m. 279-283. Kassa, 1607. 03. 26. Homonnaihoz menő követek instrukciója.
