Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Albert B. Gábor: A magyarországi tankönyvrevíziós mozgalom a két világháború között I/63
győzőhatalom fölénye, hanem bizonyos tekintetben a külföldi iskolák szelleme is közrejátszott."4 8 Pechány Adolf egy, a szlovák iskolákban használt, a csehszlovák tanügyi kormány által engedélyezett történelem, földrajz és olvasókönyvet vizsgált meg.4 9 Megállapítása szerint a történelemtankönyvek igyekeztek a „csehszlovák nemzeti öntudatra" hangolni az ifjúságot. A probléma csak, írja Pechány, hogy nincs csehszlovák történelem, sem önálló szlovák történelem, mivel a Felvidék magyar terület volt, így történelmi múltja csak a magyar lehet. A csehszlovák „történelemgyártók" ezért a nagy-morva birodalomban, Cirill és Metód missziós működésében, valamint Szvatopluk személyében találták meg a legitimáló tényezőt. Ezzel szemben a kalandozó magyarokat a tankönyvek „kóbor vad nép"-ként jellemezték, Szent Istvánnal kapcsolatban pedig azt emelték ki, hogy „hittérítő munkájában nagy segítségére volt Adalbert prágai püspök".5 0 Pechány azt is nehezményezte, hogy a csehszlovák tankönyvek Szlovenszkót önálló huszita államként mutatták be, Thököly Imréből pedig szlovák herceget csináltak. Felháborítónak tartotta azt is, hogy a tankönyvek az elnyomatás korszakának állítják be a magyar múltat. A csehszlovák közoktatásügyi minisztérium által engedélyezett egyik tankönyvben például a Vág folyóról szóló olvasmányhoz mellékelt képen egy terebélyes fa volt látható három felakasztott szlovákkal, a képaláírás pedig így szólt: „Kossuth szabadságfája Szlovenszkón". A cél nyilvánvalóan Kossuth emlékének meggyűlöltetése volt, holott Pechány szerint a szlovákok Kossuthnak köszönhették a jobbágyfelszabadítást. 1931. december 19-én a Magyar Paedagogiai Társaság rendes ülésen Olay Ferenc tartott székfoglaló előadást Térképek az expanzív nemzetiségi pedagógia szolgálatában címmel, melyben több éves kutatómunkára alapozva 184 tankönyvet és térképet megvizsgálva konstatálta, hogy 1800-ig visszamenőleg bizonyítható az „ősi ellenségnek", Romániának a „térképek és tankönyvek útján folytatott aknamunkája Magyarország ellen".5 1 Az előadó emlékeztetett rá, hogy már a 19. század elején forgalomban volt, és a román tankönyvekben azóta is fellelhető az a térkép, mely a Tiszáig nyúló Nagy-Romániát ábrázolja. 1932. január 23-án Tas József tartott székfoglaló előadást Tankönyvmétely címmel. Az előadó kutatómunkája során összegyűjtötte a külföldi tankönyvekben található hibákat, megtévesztő közléseket és szándékos torzításokat. A nyomdahibák mellett kiemelte a történelmi Magyaroszág elnyomó nemzetiségpolitikájára vonatkozó visszatérő vádakat, valamint azokat a romániai tankönyveket, amelyek az ősmagyarokat apró termetű, kisfejű, hosszú kezű, patkánybőringet viselő népségkéntjellemezték. Tas említést tett néhány más furcsaságról is, melyek a külföldi tankönyvekben volt fellelhetők. Ezek szerint a Hortobágyon még mindig vadlovak száguldoznak, a magyar nyelv a cseh nyelv egyik nyelvjárása, a magyar nép azonos a cigánnyal, illetve Magyarországon mindenki hegedül. Előadása végén Tas 48 Dezső Lipót: Külföldi furcsaságok Magyarországról. Mit tanítanak rólunk a külföldi iskolákban? Szombathely, Dunántúli Nyomdavállalat Rt. 1928. 5. E munkát Olay is megemlíti, illetve felhasználja francia tankönyvelemzése közben. 49 Pechány Adolf: Mit tanítanak a felvidéki iskolákban? Budapest, Magyar Nemzeti Szövetség, 1929. 27. 50 Uo. 8. 51 Magyar Paedagogiai Társaság felolvasó ülése. Néptanítók Lapja, 1932. január 2. 30-31.
