Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
hetetlennek, hogy a nagyvezír Homonnai ilyetén felléptetését elsősorban oszmán érdekből akarta kihasználni: nevezetesen a tizenöt éves háborúban elvesztett magyarországi hadállások visszaszerzésére, amelyre Bocskai halálával — úgy tűnik — alkalom kínálkozott. Kujudzsu Murád pasa nagyvezír a haláleset hírének vétele után kivárt egy-két hetet. A legfontosabb az volt, hogy azonnal lépéseket tegyen a kialakult viszonyok rendezésére, és csak ezután készítette el, feltehetően január 21-én a szultánnak szóló jelentést. Addig már elkészült a terv. Jelentését Isztambulban székelő helyettese, a kajmakám felterjesztésbe (telhisz) foglalva juttatta a szultán elé. Mindezekből kiderült, hogy a magyarországi törökök nem bízták a véletlenre Homonnai megsegítését, hanem a nagyvezír saját elhatározásából egy szultáni kinevező iratot (berátot) szerkesztetett, amelyet Musztafa portai főajtónállón (kapidzsi basi) keresztül juttatott el Gyulafehérvárra. A tervek szerint azt Bocskai temetése után, az új magyar király és erdélyi fejedelem megválasztásakor kellett volna átadni Homonnainak.2 3 A kinevező irat eredeti példánya napjainkig fennmaradt, és jelenleg a brassói Fekete Templom levéltári anyagában található. Dátuma török szokások szerint nem napot, hanem dekádot ad meg, amelynek átszámítása 1607. január 20-29-ére esik.2 4 Az okmányban azonban szerepel a kinevezés pontos ideje is: „a jelenlegi ezertizenötödik év áldott ramazán hónapja ötödik napján [1015. ramazán 5. / 1607. január 4.1 kineveztem Erdélyország fejedelmévé és Magyarország királyává, és kiadtam a boldogságos sorokat tartalmazó megerősítő levelemet (berát-i se'ádet-áyát) és a szerencse jelét hordozó kinevező iratomat (menqur-i devlet-simát)." A kinevezés dátumának ismeretében Kassáról kiindulva két nap alatt Belgrádban volt a magyar követség, amely azonnal elérte a szultáni kinevező okmány kiállítását. Mivel az eddigi szakirodalomban az áll, hogy a nagyvezír magát a szultáni szerződéslevelet (ahdnámét) küldte el Erdélybe,2 5 a tévedések elkerülése végett szükséges külön kiemelnünk: Kujudzsu Murád pasa nagyvezír Homonnainak ekkor nem szerződéslevelet, hanem egy kinevező okmányt (berát) küldött. Mielőtt az erdélyiek még bármilyen lépésre rászánhatták volna magukat, megjelent egy csausz a nagyvezírtől, aki bejelentette, hogy a Porta (pontosabban a nagyvezír) engedélyezi a szabad választást, továbbá azt is közölte, hogy hamarosan megérkezik egy „főcsausz" is, aki hozza magával a beiktatáshoz szükséges botot és a zászlót, és az lesz a fejedelem, akit az ország megválaszt.2 6 23 Ba§bakankk Osmanli Ar§ivi, Istanbul (a továbbiakban BOA); A.AMD (1017) 1/5. (Istanbul); Mai török betűs kiadása román fordítással: Gemil Tahsin: Rela^iile färilor Románé cu Poarta Otomanc in documente turce§ti (1601-1712). Bucure§ti 1984. 113-114. Az irat felett a szultán saját kezű megjegyzése: „ma'lűm oldi" (tudomásul vétetett). 24 Arhivele Nationale ale Romäniei, Direcia Jud. Bra§ov, Románia (a továbbiakban ANR-Bra§ov) Arh. Bisericii Negre E. IV 150.; Dátum: 1015. ramazán hónap utolsó dekádja; korabeli hivatalos magyar fordítása: MOL, R 298, Erdélyi iratok 1 tétel. 15-16r.; TMÁOT I. 65-68. Román fordítását elkészítette Mihai Guboglu: §apte dokumente turce§ti din Arhivele Bra§ovului privind relat-iile Transilvaniei cu Poarta Otomana la ínceputul secolului al XVII-lea. Revista Arhivelor VIII. (1965: 1.) 213-253. 25 Szilágyi S.: A Rákócziak kora i. m. 60-61; Trócsányi Zs.: Rákóczi Zsigmond i. m. 86. 26 Torma K.: Okmányok i. m. 104-106. Kolozsvár, 1607. 02. 04. Rákóczi Zsigmond Petki János székely generálisnak.
