Századok – 2008
TANULMÁNYOK - Papp Sándor: Homonnai Drugeth Bálint, Rákóczi Zsigmond és Báthory Gábor küzdelme az Erdély feletti hatalomért 1607-ben IV/807
pontjai, amelyeket a fejedelem szintén elfogadott, minderre nem adtak lehetőséget. Rákóczi Zsigmond, Bocskai gubernátora (1605-1606) csak 1607. január 22-én kapta kézhez a fejedelem haláláról szóló hivatalos értesítést.9 Ez az időpont viszont annyira kései, hogy ekkor más csatornákon keresztül már bizonyosan tudtak a kassai szomorú hírekről, ugyanakkor Báthory készülődéséről is, aki magának követelte a „vajdaságot". Külön kiemelendő, hogy Bocskai gubernátora — aki a Magyar Királyságból származó arisztokrata volt — röviddel a fejedelem halála után vajdaként említi az ország leendő vezetőjének titulusát. Ez arra utal, hogy Rákóczi Erdély „uralmi formáját" a Magyar Koronához való visszatérést feltételező titulussal, és nem a függetlenséget kifejező fejedelmi címmel tartja elfogadhatónak. Báthoryra nézve pedig megjegyezte, hogy nem ember, hanem Isten választja a méltóságviselőket, és nem is hiszi, hogy el tudná foglalni az országot. Rákóczi legfontosabb feladatának ugyanakkor Bocskai temetése megfelelő körülményeinek megteremtését tekintette.1 0 Az erdélyi rendek ekkor tanácskozásra gyűltek össze, amely átalakult országgyűléssé. Követeket indítottak mind II. Rudolf császár- és magyar királyhoz, mind pedig a Portára. A magyar uralkodóval a szabad választás tényét kívánták elismertetni. A Rudolfnak szóló előterjesztés január 16-án keletkezett.11 Az okmány azonban nem került az uralkodó kezébe, mert a gyorsfutárt Mátyás főherceg feltartóztatta, a három pecséttel lezárt okmányt feltörette, és a tartalmáról február 12-én értesítette Prágában székelő bátyját. Az okmányból kiderült, hogy a rendek a szabad választás elismerését kérték, de elsősorban azzal a céllal, hogy e jogukkal élve Rákóczi Zsigmondot tegyék meg elöljárójuknak. Kommentárjában Mátyás főherceg arra fektette a hangsúlyt, hogy a császár mindenképpen tartson egy megbízható személyt Erdélyben, és e szerepre Nyáry Pált ajánlotta. A szabad választás engedélyezését azonban nyomatékosan elutasította, hiszen abból az is következhetett, hogy egyesek a török segítségét fogják kérni. A főherceg közben elküldte Erdélybe Ernst von Egg kamarai tanácsost, hogy ezzel megelőzze olyan valaki megválasztását, aki az országot teljesen elszakítja a királytól és a Magyar Koronától.12 A főherceg maga is válaszolt Rákóczinak, es levelének mellékletét eljuttatta a bátyjának is. Visszatérve az erdélyiek kérelmére, Mátyásban felmerült a gyanú, hogy egy szűk csoport áll csak Rákóczi mellett, hiszen csupán három pecséttel zárták le a kérelmet, és a városok és a szászok közül senki sem képviseltette magát. Prágába küldött jelentése végén határozottan kiállt amellett, hogy a császár semmi esetre se engedje meg a szabad választást, hisz.en Erdélyben ez sohasem volt szokás a Báthoryakig. Addig a magyar királyok nevezték ki a vajdákat, akik azonban nem voltak felru-9 EOE V 319. 10 Torma K: Okmányok i. m. 103. Kolozsvár, 1607. 02. 02. Rákóczi Zsigmond Haller Gábornak. 11 EOE V 444-446., XLVI. 12 „damit die Sybenbürgen nicht ursach haben, ainen andern für sich selbsten zu erwählen und fürzunehmen, und also Sibenbürgen ganz und gar von Eurer Mt. unnd der Cron Hungern zu separieren." Österreichisches Staatsarchiv, Wien; (a továbbiakban ÓStA), Haus-, Hof- und Staatsarchiv (HHStA), Ungarische Akten (Hungarica), Allgemeine Akten (UA AA) Kart. 152. Konv. 1. (1607. I-VHI.) fol. 33-35. Bécs, 1607. 02. 12. Mátyás főherceg II. Rudolf császárnak.
