Századok – 2008
TÖRTÉNETI IRODALOM - Somogyi Éva: Hagyomány és átalakulás. Állam és bürokrácia a dualista Habsburg Monarchiában (Ism. Miru György) III/793
gyaló oldalak ugyan különösen jól sikerült szintézisnek bizonyulnak, de itt mutatkozik a feldolgozás egyetlen nagyobb hiányossága is. Igaz, ez itt egy „kutatástörténeti" napló, amelyben Anderle tanár úr és tanítványai adnak számot jelenlegi — és mindig is kilátásba helyezve, bővülő ismereteikről — de talán nem ártott volna, ha akár csak az utalás szintjén hivatkozik - nem az „osztályába" tartozókra, elsősorban Kalmár Jánosra, aki a spanyolból osztrákká lett VI. Károlyt és spanyoljait ugyanúgy kutatja, mint az egy idézettel „elintézett" Fallenbüchl Zoltán. Némileg hasonló a helyzet Semsey Viktóriával, aki az iberizmus elismert, de szintén nem szegedi kutatója. Itt találjuk a gondosan szerkesztett és egy igen hasznos névmutatóval is felszerelt kötet szinte egyetlen (nyilvánvaló elírásból fakadó) tárgyi tévedését: a karlóczai béke nem 1599-ben volt, hanem száz évre rá köttetett. Ami viszont a kötetet illeti, innentől irányt és szempontot is vált egyben. Kibővül látószöge, nem csak kapcsolat- de már recepciótörténet is egyben, amikor a két kultúra műveinek befogadásáról értekezik, és egyben a kölcsönös imago tükreiben is megmutatja a két ország közeledését, - majd érdekbeli távolodását. Itt mutatkozik meg Anderle Ádám kötetének talán legnagyobb érdeme: a szempontgazdagság, a kapcsolatok történetének szemantikailag gazdagabb és a kultúra fogalmának egy tágabb és befogadóbb értelmezése. A könyv harmadik részében — „Rendhagyó kapcsolatok" címmel — a 20. század történeti és kulturális mezsgyéje tovább tágul, belefér immár a két azonos előjelű (Franco és Horthy) diktatúra közelítése éppen úgy, mint az ellenkező előjelűre váltottak (Franco és Rákosi) egymás országaiba sodródott emigránsainak petit histoire-ja éppen úgy, mint az őket elválasztó világháború zsidómentő spanyol diplomata hőseinek bemutatása, Harsányi Iván nyomán - szabadon. Egy-egy kitérő, mint például (Müller és Gyenes kapcsán) a fotótörténetbe, vagy éppen a magyar futballisták érdekfeszítő világába, és valóban rendhagyóvá, de éppen ezért élettel teljessé is változtatják Anderle mondandóját. Az „Együtt Európában" és a magyar hispanisztika ezredfordulós látképét nyújtó „Befejezés" című részek valójában nem részei már a könyv tárgyának, nem is történeti igénnyel íródtak - de talán nem is a mának. Az a jó érzésünk támad, hogy Anderle tanár úr nem csak hallgatóinak kíván súgni, hanem az elkövetkezendő kor történészének is, akinek majd mérlegre kell tennie a múlttá váló jelennek a teljesség igénye nélkül felsorolt mozzanatait. Plus és ultra - több és tovább, ezekkel a szavakkal kezdetem el e recenziót. Mivel, hogyan és miként lehet e mostani — ideiglenesnek szánt — szintézist is meghaladni? Saját válaszom két kézenfekvő elemet ajánl a szerző figyelmébe. Az első az ugyan itt-ott utalt portugál világ (pl. a „carlismo" és a „miguelismo" párhuzamai) felé való nyitás. Hispánia több ugyanis, mint Spanyolhon, a mai Spanyolország területével megegyező hajdan volt politikai képződmények sora. Ibéria része éppen úgy Portugália, mint ahogy az osztrák Habsburg Birodalom magyar részei is egy tágabb történeti-földrajzi komplexum részét képezik. A jelenlegi kutatásokat ezért nyilván az haladhatja majd meg, ha a cseh, a lengyel, a szlovák, a román, stb... kapcsolatokkal együtt két európai régió, az Ibér-félsziget és a Középső Európa kapcsolatai „totális" történetének a megírásába fogunk. A jelen mű, nem utolsó sorban összegző szándéka és hasznos bibliográfiai útmutatásai miatt ehhez elengedhetetlen fogódzót, megkerülhetetlen hivatkozást, és egyben ösztönzést fog jelenteni. Végezetül még egy gondolat. Szegednek Wittmann Tibor munkássága révén volt a hazai latin-amerikanisztika számára egy korszakos és iskolateremtő fontossága, ami mára úgy tűnik szintén több, és messzebbre jutott. Anderle Ádám szemé(lyiség)e köré új iskola szerveződött, amely éppen a napokban egy festschrifttel köszönti a 65 éves tudóst. Non plus, - ultra. Rákóczi István Somogyi Éva HAGYOMÁNY ÉS ÁTALAKULÁS Állam és bürokrácia a dualista Habsburg Monarchiában (A múlt ösvényén) L'Harmattan, Budapest, 2006. 255 o. Somogyi Éva újabb kötete a Harmattan kiadó A múlt ösvényén sorozatában jelent meg, amely sorozat nyitott a hazai történészműhelyekből kikerült olyan munkák iránt, amelyekben a szerzők nem idegenkednek az elméleti-szemléleti, vagy a műfaji újításoktól sem. A kötet egy bő