Századok – 2008
KÖZLEMÉNYEK - Tóth-Barbalics Veronika: Kossuth Ferenc szövegkiadási gyakorlatához. Kossuth Lajos Iratai VIII. kötetének példáján III/773
felől mondott véleménye nemcsak történelmi, hanem örökké irányadó becscsel bir. [...] Olvassák el honfitársaim a honszeretet bibliáját, és okuljanak!".1 1 Mint azt már előrebocsátottuk, a megjelentetett levelek köre tehát a korabeli sajtóban már napvilágot látott Kossuth-levelekre terjedt ki, Szekfű „nagyon szigorú" — politikai szempontú — válogatással vádolta Kossuth Ferencet. Ismeretes azonban, hogy a levelek a korabeli sajtóban is gyakran úgy jelentek meg, hogy a szerkesztő kihagyta Kossuth a — változó nevű — szélsőbali pártalakulatra, illetve az uralkodóházra vonatkozó kritikáját. Példa erre Kossuth Lajos 1872. november 26-án Simonyi Ernőnek írt levelének azon része, amelyben a volt kormányzó elhatárolja magát a 48-as Párttól, továbbá a követendő ellenzéki taktikára vonatkozó ajánlás már a sajtóban sem került közlésre. 1 2 A KLI VIII. kötetében közölt levelek egészében véve mérsékelt hangja magyarázható avval is, hogy Kossuth eleve számot vetett a közreadás nehézségeivel. Végül a kötetben napvilágot látott Kossuth olyan kijelentése is, amely „kellemetlen" volt az uralkodóházra nézve: „a dynastia támadta meg fegyverrel az alkotmányt, melynek megtartását esküvel fogadta"13 Szekfű kritikáját igazolni látszik, hogy a KLI VIII. kötetében valóban nem került valamennyi 1867 és 1874 között a hazai sajtóban napvilágot látott Kossuth-levél közlésre. Kimaradt például Kossuth a Magyar Polgár szerkesztőjéhez intézett 1874. július 8-i levele (, amelyből a lap 1874. július 14-én közölt egy botanikai tárgyú részletet, ami aztán a Magyar Újság 1874. július 16-i számában is megjelent). Kossuth az aradi Népművelődési Egylet tagjának történt megválasztása alkalmából írt levelének ha nem is teljes szövege, de legalábbis tartalma rekonstruálható lett volna A Hon 1870. március 3-i számának esti kiadásában megjelent idézetek alapján. A Szombati Lapok 1873. szeptember 20-i számában közölt 1871 végi, Ghyczy Kálmánnak és Tisza Kálmánnak a költségvetési vita során tanúsított magatartásáról szóló levélrészlet szintén nem került be a KLI-ba. Nem szerepel a kötetben a Debreczen című újság 1877. január 8-i számában 1871. április 6-i keltezéssel közreadott, Szikszay Józsefhez, a Debrecen kerületi Védegylet egykori pénztárnokához intézett válaszlevél sem, amely Kossuthnak az egylet 1849-ből fennmaradt vagyonának hovafordítására vonatkozó véleményét tartalmazza.14 Az említett levelek tartalmi vizsgálata azonban azt valószínűsíti, hogy a kimaradás Szekfű feltételezésével szemben nem tudatos válogatás, inkább a felületesség következménye volt. 11 KLI VIII. köt. V-VI. 12 MOL R 169 (Simonyi Ernő iratai) 3. t. (Kossuth Lajos levelei) vö. Magyar Újság 1872. (6. évf.) dec. 8.(282. sz.) 1, valamint KLI VlII.köt. 439^46. 13 Együttes válasz sokaknak. Turin, 1871. jan. 12. KLI VIII. köt. 339. 14 A levél korábban az első két bekezdést kivételével már a debreceni Alföldi Hírlap 1872. január 3-i számában is napvilágot látott. A levél teljes szövegét közli: Bényei Miklós: Kossuth Lajos elfelejtett levelei Debrecenben 1871-1874. In: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve XXVIII. Debrecen, 2001. 121-138. A Bényei Miklós által említett és közölt másik, 1874. január 18-i keltezésű, a Debreczen szerkesztőjének, Oláh Károlynak írt levél azonban szerepel a KLI-ban, így nem állja meg a helyét Bényei állítása, miszerint „Kossuth iratainak eddigi kiadásaiból kihagyták".
